LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Egyetértek azzal, hogy alaposan meg kell fontolni ezt az átalakítást. Azzal is egyetértek, hogy alapvetően szakmai kérdés ez, de azzal is hogy alapvetően bizalmi kérdés ez, itt a Házban is. Az elmúlt akár esztendők, akár hónapok, akár hetek komédiái és szomorújátékai után bizony nehéz lesz olyan bizalmi tőkét kovácsolni, összehozni, amelynek alapján megkapja azt a támogatást, azt a parlamenti többségi támogatást, a több mint kétharmados támogatást - mert igazán ez kellene hozzá, bár nem szükséges -, hogy végül is a nemzeti minimum jegyében legyünk képesek ezen a területen, a nemzet biztonsága érdekében alapvető dolgokban egyetérteni.

Az mégiscsak elképesztő - most én hozom elő ezt az időszakot -, hogy az az iszonyú bizalmatlanság és az a rendkívül zaklató körülmény, amivel kezdte 1990-ben a kormányzat ezen a területen is a munkáját, az elkövetkezendő esztendőkben és évtizedben hogyan használták ki ezt politikai ambíciókra, hogy használták ki akár egyéni érdekek céljaira ezt a területet, és hogy használták föl és el itt a jóakaratokat, szándékokat, az bizony mutatja, hogy milyen állapotban lehet ma ez a terület. Mindenesetre továbbra is abban bízom, hogy éppen a jelenlévők vitája is talán erősít abban, hogy lesz egy ilyen bizalmi tőke, még ha nem is lesz kétharmados elfogadottsága ennek a törvényjavaslatnak.

Köszönöm szépen.