CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Országgyűlésnek meg kellene gondolnia, mennyire járul hozzá maga is a zavarkeltéshez. Még ha átalakulunk is egyetlen nagy számon kérő albizottsággá, ha vagyonnyilatkozatainkkal kitapétázzuk a falakat, azt a képtelen és eleve igazságtalan helyzetet akkor sem oldjuk meg, amely a vagyonnyilatkozatra kötelezés és az alapvető folyamatok ellenőrizhetetlensége és mélységes igazságtalansága között feszül. Miközben a sajtó hecckampánya folyik, és a vagyonnyilatkozatok nyilvánosságra hozása - akár hamisak ezek, akár nem - érdemnek fog számítani, azalatt a 40 ezer forintos minimálbérben a munkáltatók és a munkavállalók nem tudtak megegyezni, mert mindenki elismeri ugyan a 40 ezer forintos minimálbér szükségességét - amiből egyébként nem lehet tisztességesen megélni -, mindenki látja, hogy sok kis magyar vállalkozó belerokkan ebbe a kötelezettségbe; már ugyan, ha teljesíti és nem játssza ki valahogy.
De ha így van, miért nem ezeken a súlyos feltételeken változtatunk, miért nem teremtünk olyan pénzügyi, adó- és járulékkörülményeket, amelyekkel védjük a kisembert és a kisvállalkozót, hogy az jó legyen neki? Miért nem azokat védjük, akiknek nincs miről vagyonnyilatkozniuk, és csak szeretnék, hogy legyen? Megmondom: mert ez nincs megengedve, mert a nemzetközi nagytőke nem engedi. Még nincs is hatályban a rendelet, a Matáv máris leépít. Nem elég neki a mostani haszon, dolgozói 16 százalékát utcára teszi. A kormány pedig kapkod, és az állam üres zsebét kétségbeesett privatizációval tömködi.
Miközben a képviselők vagyonnyilatkozatról vitatkoznak és pofozzák egymást, az állam eladja az Antenna Hungáriát, a magyar műsorszóró vállalatot. Nyomott áron, értelmetlenül, majdhogynem hazaáruló módon. Mert most eladni a földi műsorsugárzást, amikor az analóg továbbítási rendszerről az ágazat áttérőben van a digitális rendszerre és az egy lyukból történő sokszoros szolgáltatásra, akkora veszteség, és oly mérvű kiszolgáltatottságot eredményez, amely a teljes magyar függetlenség elvesztését is jelentheti. Ezt a fejlesztést magának az államnak kellene megcsinálnia. Feltétel nélküli rendelkezési jogot éppen most nem volna szabad a kézből kiadni. Az Antenna Hungária eladása felér egy Varsói Szerződéssel, különösen egy olyan idegen hatalmat jelentő tulajdonos számára, amelyik már döntő befolyást szerzett magának a műsorszolgáltatásban és a -továbbításban.
(14.30)
A közvélemény úgy van értesülve, hogy a kiszemelt vagy éppen idetolakodó vevő a francia Vivendi cég. Milyen szép latin név ez! - éltetőnek is fordíthatjuk akár. Csakhogy ez a cég már nem francia! Ez már egy nemzetközi óriás, a világ második legnagyobbja, amelynek a kezében már benne van a legnagyobb magyar tévécsatorna, az MTM-SBS.
A Magyar Hírlapból és az internetről vett értesülések szerint a Vivendi befolyásoló részesedésű tulajdonosa az a Bromfmann-család, amelyik a TV2-t is birtokolja, és amelyik a kábeles műsortovábbításban is meghatározó részesedéssel bír.
Miközben az Országgyűlés zajos csatákat vív - itt vagy ott épített villák fényképeivel -, folyik a magyar tudatipar további kiárusítása és a sugárzás és a szolgáltatás egyetlen kézbe juttatása, a teljes nemzeti kiszolgáltatottság előkészítése. Az Országgyűlés most ezzel a vagyonnyilatkozat-csatával veszti el komolysága maradékát, mert miközben értelmetlen belháborút vív, behunyja a szemét akkor, amikor egy idegen csapat létfontosságú nemzeti értékeket ad el, árusít ki. A nemzetközi tőkével, a Bonfmanokkal nyilvánvalóan összefonódott kis csoport játszik a kormánnyal.
A vagyonnyilatkozat kisded párnacsatáját valaki megnyerheti, de mi lesz 2002 után, amikor az éterben és a földi kábelekben, bent az otthonokban és mindenütt Bromfmannék játszanak sír-nevetet vagy itt a piros, hol a pirost minden magyar családdal, és parancsolnak a kormánynak is, akár piros lesz, akár piros-fehér-zöld.
Köszönöm. (Taps a MIÉP padsoraiban.)