DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Urak! Képviselőtársaim! Teljesen egyetértek azzal, hogy az alacsony jövedelműek megtakarítási hajlandósága minimális, hiszen a jövedelmük nagy része fix költség, és igen minimális a diszponálható jövedelem. Magyarul: alig tudnak kijönni egyik fizetéstől a másikig. De azért mégis vannak olyan alacsony jövedelműek, akiket egy jó betétbiztosítási összeggel bizonyos mértékig azért lehet ösztönözni arra, hogy megtakarítást érjenek el. Egy jelentős jövedelmű az egyik bankba is elhelyezi a pénzét, s a másik bankba is elhelyezi.

Nézzük meg a tőkepiac természetét! A nagy jövedelműek, a jelentős jövedelműek, a túl gazdag emberek gyakorlatilag - nézzük meg a betétesek összetételét - nem a pénzintézetekben helyezik el a pénzüket - azt hiszem, erről a doktori disszertációt megírt képviselőtársam is tudna adatokat mondani -, hanem inkább a tőkepiac és a pénzpiac más területén próbálják fiaztatni a jövedelmüket. Tehát nem a nagy, a jelentős jövedelműek azok, akiket ez érint, hanem a közepes jövedelműek, vagy az olyanok, akik valamennyi diszponálható jövedelemmel rendelkeznek, és úgy gondolják a pozitív reálkamat mellett, hogy a fogyasztásukat elhalasztják, és majd x idő múlva akarnak fogyasztani. Ez az idő pedig jó arra, hogy a pénz a bankban legyen.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

(16.20)