DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Mécs Imre Képviselő Úr! Egy kicsit előreszaladtam, mert én már arra készültem a kétpercesben, hogy amit ön a következő kétpercesében be fog fejezni, arra reagáljak.

De hadd mondjam el, hogy a büntetőjognak van egyfajta zárt logikája, egy büntető dogmatikája. A hozzátartozó fogalma az ön által helyesen idézett, egyébként rendkívül széles kört öleli fel, csak olyan egészen kivételes esetekre nem ad korrekt megoldást, mint amilyen a nagyszerű költőé - azt hiszem, premontrei szerzetes volt az ön nagybátyja -, akinek a dolog természeténél fogva nincsenek sem leszármazói, sem pedig házastársa.

 

 

(Dr. Szabó Erikát a jegyzői székben Németh Zsolt váltja fel.)

 

 

Nem tudjuk a büntető törvénykönyvet minden eset kezelésére alkalmassá tenni, éppen ezért fogalmazott úgy a törvényjavaslat, ahogy fogalmaz. Egyébként az alkotmányügyi bizottság az ajánlás 3. pontjában írott módon módosította ezt az eredeti javaslatot.

A lényege, amit mondani akarnék, hogy az ügyészség természetesen ezekben az esetekben is készséggel rendelkezésre áll. Nyilván nem tudjuk parttalanná tenni az indítványozási lehetőséget, bárkinek nem tehetjük azt lehetővé, hogy egy már elhunyt személy személyiségi jogait erősen érintő eljárást megindítson. Hiszen tessék csak elképzelni, hogy ha eredménytelen a kérelem, ha a bíróság hoz ma, az illető halála után iksz évvel egy határozatot arról, hogy de bizony jogosan ítélték el, és semmi köze nem volt az ő cselekményének a forradalom eszmeiségéhez, akkor ez ennek a halottnak az emlékét némiképpen érinti. Ez tehát egy olyan felelősség, amit bárki számára nem lehet biztosítani, csak a hozzátartozók számára, az meg egy adott fogalom.

Aki azonban nem tud élni ezzel a lehetőséggel, az ügyészséghez korlátlanul fordulhat, és az ügyészség - amennyiben indokolt - el fog járni.

Köszönöm szépen.