DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm, elnök úr. Én csak azért próbáltam a figyelmet felhívni, hogy ha lezárja e szakaszát, akkor én már nem tudok ehhez a szakaszhoz hozzászólni, pedig ugyanehhez a témához szerettem volna. Remélem, az elnök úr Lezsák Sándort nem a hölgyek közé sorolja, aki ugyanebben a témában szólalt meg.

Én is az 57. módosító indítványhoz szeretnék csatlakozni. Már az alkotmányügyi bizottságban is azon kevesek közé tartoztam, akik támogatták Boda Ilonának ezt az előterjesztését. Más aspektusokból, mint ami eddig elhangzott, de szintén gyakorlati tapasztalat, hogy a végrehajtók a végrehajtói munkájuk során nagyon gyakran kerülnek olyan nehéz helyzetbe, amit középfokú iskolai végzettséggel bizony nehéz megoldani. Ez nemcsak azt jelenti, hogy nehéz emberekkel találkoznak, amikor bizony nem árt, ha van egy kis pszichológiai végzettségük, legalábbis valami affinitásuk ehhez, amit a középiskolában nem tudnak beszerezni, a felsőfokú iskolában igen.

De ehhez az is hozzátartozik, hogy esetenként olyan nagy értékű vagyontárgyak fölött kell neki mint végrehajtónak valamilyen döntést hozni - képek, ékszerek és más nagy értékű vagyontárgyak -, amely tudást középiskolai végzettséggel, még a végrehajtói szakvizsga letétele után se biztos, hogy meg tud szerezni. Ráadásul egyéves bírósági végrehajtó-helyettesi gyakorlattal pedig végképp nem, hiszen olyan széles annak a skálája, amivel egy végrehajtó a munkája során találkozik, hogy azt a tudást egyéves helyettesi beosztással megítélésem szerint lehetetlen megszerezni.

Tehát maximálisan támogatom, hogy legalább hároméves gyakorlat kelljen, és bizony szükségesnek tartom a felsőfokú végzettséget is.

Remélem, talán a kormányzat is hajlik majd arra, hogy a gyakorlati tapasztalatokat figyelembe vegye, amikor erről a módosításról döntés lesz.

Köszönöm.