BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm a szót, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A szabad demokraták álláspontja szerint ez a javaslat, amely a családok támogatásáról szóló törvény módosítására irányul, és amelyet három kormánypárti képviselő nyújtott be, súlytalan, annak a sikerpropagandának egy darabja, amit a családokkal kapcsolatban a kormány folytat. Őszintén sajnálom, hogy nem tudom teljesíteni Csáky képviselő úr kérését, amely arra irányult, hogy ne tekintsük sikerpropagandának a történetet.

 

(13.30)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Röviddel ezelőtt hallhatták az egyik előterjesztő, Selmeczi Gabriella bevezetőjét; a rendelkezésére álló tizenöt percből hetet használt el arra, hogy indokolja ezt a jelentős törvénymódosítást, a hét percnek is a nagyobb felét arra használta ki, hogy ostorozza az előző kormány családpolitikáját. Ebből jól lehet érezni, hogy körülbelül mekkora jelentőségű az, ami a kezünkben van. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

Ez a javaslat tipikusan a "mintha" kategóriába tartozik. Úgy csinálnak az előterjesztők, mintha adni akarnának valamit, mintha tökéletesíteni akarnák a jelenlegi ellátórendszert. Ehhez képest lényegében semmi újat, semmi többletet ez az előterjesztés nem tartalmaz, és ezt nagy hangsúllyal le kell szögezni. Csáky képviselő úr utalt a beszédében néhány olyan elemre, ami többlet lehetne, erre magam is szeretnék javaslatot tenni, és ha támogatást kap a javaslat a kormányoldalon, akkor, azt gondolom, valóban egy kis plusz is kikerekedik ebből a javaslatból; de jelenlegi formájában messze nem megy túl a jelenleg is élő gyakorlaton.

Miért mondom ezt? Azért, mert a családtámogatásokról szóló törvény 22. §-a lehetőséget ad arra, hogy méltányossági jogkörben eljárva, speciális élethelyzetekben a miniszter hozzájáruljon ahhoz, hogy más is igénybe vehesse a gyest, nem csak a szülőanya. Egészen pontosan úgy fogalmaz a jelenleg hatályos törvény, hogy "megállapíthatja a gyermeket nevelő közeli hozzátartozójának" - még csak nem is a nagyszülő van itt említve, hanem a Ptk.-ban megfogalmazott fogalommal közeli hozzátartozó - "amennyiben a gyermek szülei a gyermek nevelésében három hónapot meghaladóan akadályoztatva vannak, illetve egyedülálló szülő esetében, ha kereső tevékenység hiányában a család megélhetése nem biztosítható" és a többi.

Rendelkezésünkre áll az információ, hogy jelenleg évente körülbelül három-négyszáz esetben fordul elő ilyen típusú igény, minden alkalommal megkapják az érintettek a lehetőséget az ellátás igénybevételére. Kormánypárti felszólalásokból hallható, hogy önök maguk sem számítanak jelentős növekedésre azáltal, hogy most néhány paragrafus, néhány új szakasz beiktatásával elkínlódunk a pontosabb megfogalmazáson, hogy a nagyszülő milyen körülmények között és milyen feltételekkel veheti igénybe ezt az ellátást.

Tényleg kínlódás körüljárni egymástól nagyon eltérő élethelyzeteket. Abból, ahogy Selmeczi Gabriella fogalmazott, egyértelműen érződött, hogy abból a polgári jómódú középből indulnak ki, ahol az anya karrierféltésből - mert nem akar az érvényesülés útján lemaradni, nem akarja azt a három évet sem csak a gyermekére fordítani, amire lehetőséget ad a törvényi szabályozás - átpasszolná a lehetőséget a nagymamának. Azt gondolom, az élet nagyon sokszínű, ezen a családtípuson kívül is nagyon sokféle összetétel előfordul, olyan is, ahol a segítségre - például a nagymama gyest igénybe vehető segítségére - sokkal nagyobb szükség van.

Mi okoz problémát a részletek szabályozásában? Mindjárt itt van elsőnek az, hogy nagy hangsúllyal kikötik a javaslat tevői, hogy a szülővel egy háztartásban kell élni. Minthogy nem biztos, hogy ez megoldható, nem biztos, hogy minden esetben így működik, a szakaszok között keletkezik is egy zavar. Következésképp szerintem jobb lenne, ha ezt a feltételt ilyen nagy hangsúllyal le sem szögezné a törvény. Tessék belegondolni abba a szörnyen egyszerű élethelyzetbe - különösen vidéki anyukák esetében -, hogy a településen munkalehetőség nincs, és esetleg azt a kínlódást kell vállalni, hogy más településre kell eljárni dolgozni, vagy más településen kell egy héten keresztül élni és csak hét végén hazajárni, addig pedig otthagyni a gyermeket a nagymamánál. Ezzel a szakasszal, ezzel a megfogalmazással, amit elénk terjesztettek, több gondot okoznak - ha komolyan akarjuk venni -, mintha nem lenne beleírva a törvénybe.

A másik, ami még fontosabb probléma, a párhuzamos ellátások folyósításának tilalma, illetve az ezzel kapcsolatos tilalom fenntartása. Miért mondom, hogy ez okoz - szerintem - igazán nagy problémát ebben a javaslatban? Csáky képviselőtársam szavait úgy értettem, mintha ő érezné azt a dilemmát, ami emögött meghúzódik. A hatályos törvény utal a szociális törvényre, amelyben fel van sorolva nagyon-nagyon hosszan a rendszeres pénzellátások formája: kezdődik a táppénzzel, folytatódik a nyugdíjjal, rokkantsági nyugdíjjal, baleseti rokkantsági nyugdíjjal, özvegyi járadékkal és a többi, hadd ne soroljam, nagyon hosszú a szakasz, benne vannak még a bányászok egészségkárosodási járulékai is, egészen az ápolási díjig, illetve a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlékig, nagyon-nagyon sokféle rendszeres pénzellátási forma van.

A fő szabály pedig az, hogy ha valaki igénybe veszi ezt az ellátást, mármint a gyest, akkor a rendszerest elveszti, amit esetleg korábban kapott; elveszti, mondjuk, a nyugdíjat is, pedig nem nehéz bizonyítani, hogy a nyugdíj nem egy adomány, jótékony ellátás az állam részéről, hanem egy megszerzett jog, egy megvásárolt ellátás, amit az aktív évek során járulékfizetéssel az illető megszerzett. Miért kellene elveszíteni a nyugdíjat, ha valaki a speciális élethelyzetéből kifolyólag az unokájának az ellátására is vállalkozni képest? Hiszen 60-65 éves korban még egészen fitt, jó erőben lévő nagymamákkal lehet találkozni.

Ha tényleg segíteni akarnának a kormánypárti képviselők, tényleg élethelyzeteket könnyíteni, akkor nem hagyták volna úgy azt a szakaszt, hogy ez a párhuzamos folyósítás elképzelhetetlen. Mondom ezt elsősorban azért, mert az ellátások mértéke - itt van igazából a hangsúly - elképesztően alacsony. A szabad demokraták is évekre visszanyúlóan kérik, követelik, hogy emeljük meg a gyes összegét.

Tessék megnézni a statisztikai adatokat! Az egy főre jutó létminimumhoz képest ez az ellátási forma azokban a családokban, ahol mondjuk, az apa sem keres, vagy egyedül neveli a gyermekét az anya, a létminimum 40 százalékát sem éri el. Nem az lenne a dolgunk, hogy akár a párhuzamos ellátás folyósítása útján is egy kicsit segítsünk ezeken az élethelyzeteken?!

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, a szabad demokraták nevében néhány módosító indítvánnyal megpróbáljuk javítani majd ezt a javaslatcsomagot, hogy végül a mi számunkra is elfogadható legyen.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)