DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Már a beszédemben elmondtam, és gondolom, hogy ebben egyetértünk, szóval ne értsük félre a dolgot. Ami a méltányosságot jelenti, az a megszületett gyermeket jelenti, az teljesen más, mint ha egy családtervezés keretén belül biztos abban valaki, hogy igénybe vehet egy szolgáltatást vagy sem. Nem hiszem, hogy ebben vita van közöttünk.

Nagy örömmel hallottam Béki képviselő asszony előadásában - és meglepetéssel -, hogy inkább azt támogatná, hogy a gyermek hároméves koráig az édesanyja közvetlen nevelése alatt lenne. Lelki szemeim előtt van, hogy ha valami csoda folytán ezt akár gazdasági, akár egyéb szempontból meg lehetne tenni, akkor itt most a nem tudom, milyen keresztény kurzusnak meg az avítt szokásoknak a vádjával kellene szembesülnünk.

A párhuzamos folyósítás esetében ugyanez a helyzet, ez a bizottsági ülésen elhangzott; Kökény elnök úr ott azt mondta, hogy elvarratlan a szál. Kétféle módon lehet elvarrni: vagy jár, vagy nem jár. Ha netán azt az utat választottuk volna, hogy továbbra is fenntartjuk azt az elvet és nem bicsaklik meg ezen a módosításon az az elv, hogy két juttatás nem jár párhuzamosan, akkor most önök azt mondanák, hogy milyen szívtelenek vagyunk, hogy elzárjuk és nem adjuk meg a lehetőséget az anyának akkor, amikor beteg a gyermeke, hogy ezt a jogosultságot igénybe vegye.

Önöknek ebben teljesen igazuk van, hogy itt van egy bicsaklás, de ez az a típusos eset, hogy ez a kisebbik rossz. Abban is biztosak vagyunk, hogy pont azért, mivel bizonyos sajátos élethelyzet következtében vennék igénybe - múló náthák és ilyenek esetében nem veszik igénybe, csak nagyon súlyos betegség esetében -, gondolom, abban egyetértünk, hogy akkor viszont az édesanyának kell ápolni a gyermeket.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)