KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt ülést levezető Képviselőtársam! Tisztelt Ház! Selmeczi Gabriella azt mondta, hogy képzeljük el - mint ahogy a miniszterelnök úr csinálta a hét elején -, hogy itt van 180 ezer olyan nő, időskorú hölgy, akinek nagyon alacsony jövedelme van, és rajtuk is hogyan tud segíteni ez a törvényjavaslat.

Tisztelt Képviselőtársam! Nagyon hiányzik az önök javaslatából az, hogy kimunkálták volna, hogy mi lesz ennek a törvényjavaslatnak a következménye. Hogyha ezt kimunkálták volna, akkor biztos, hogy ezt a számot nem mondja be! Ez egyébként a Fidesz jól bevált trükkje, hogy mond egy jó nagy számot, és akkor megpróbálja elhitetni, hogy az a törvény, amit ő most megfogalmaz, ezt a társadalmi csoportot ilyen nagy számban kezeli.

Ezek többnyire olyan hölgyek, olyan idős nők, akiknek a problémája az, hogy nagyon alacsony a nyugdíjuk vagy a járadékuk. Azt nem lehet ilyen kérdéssel kezelni! Hogyha belegondol, tisztelt képviselő asszony, akkor ezek az időskorú hölgyek többnyire hetven év körüliek vagy azon túl is vannak már, és ezzel a problémával nem lehet kezelni, hogy ők majd otthon fognak vigyázni a gyermekekre, mert nagyjából erről lenne szó, amit a tisztelt képviselő asszony mondott.

 

(13.50)

 

Én azt gondolom, hogy ha már szóba hozta ezt a 180 ezres populációt, akkor arról kellene beszélni, hogy hogyan lehet ezeknek a helyzetén segíteni, és nem azt mondani, hogy meghoztuk ezt a törvényt, és akkor ez majd megoldja az ő problémájukat. Azt mondta a képviselő asszony mint előterjesztő, hogy ez nem sikerpropaganda, hanem siker.

Képviselő Asszony! Mivel kitért erre a területre, ezzel végképp bizonyította számomra, hogy ez bizony a sikerpropaganda része, mert a valóságos társadalmi populáció, akikre ez a törvényjavaslat vonatkozik, nagyon alacsony számot jelent.

Köszönöm szépen, képviselő úr.