DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselő Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Azt gondolom, hogy az elmúlt másfél órában úgy is érezhettük magunkat, mint egy családpolitikai vitanapon, mert lényegében mindenről szó esett itt egy egyébként szűk sávot érintő törvényjavaslat kapcsán, olyasmiről is, aminek köszönő viszonya sincs a tervezethez, mert szó volt itt öregedésről, demográfiai krízisről, Bokros-csomagról. (Erkel Tibor: Ez mind idetartozik!)

Azt gondolom, hogy önmagában ez a vita, ha majd kormánypárti képviselőtársaim is visszaolvassák a szövegét, fogja azt bizonyítani, hogy nem nagyon volt túl sok mondanivaló és sok indokolnivaló ezen a javaslaton, és ha egy szűk szakmai tartalomhoz ragaszkodtunk volna, akkor valószínűleg kevésbé dagályos hozzászólások hangzanak el, és talán nem annyira konfrontatív ez a vita, de azt gondolom, ez a parlament természete. Szeretném én is megjegyezni, hogy nem az ellenzék kezdte el ezt a típusú kommunikációt itt ma a déli órákban, hanem az előterjesztő volt az, aki lényegében egy nagyívű családpolitikai koncepció és dicshimnuszsorozat keretei között próbálta az egyébként méltányolható javaslatot előterjeszteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szabó Sándorné, mások már mondták, hogy ennek a törvényjavaslatnak nagyobb a füstje, mint a lángja, én azt gondolom, hogy egy bolhából is sikerült ma délután elefántot csinálni. Igenis ez a vita bizonyítja, hogy ez a javaslat része a sikerpropagandának. Az átkosban az ilyet úgy nevezeték, hogy közérzetjavító intézkedés. Én azt gondolom tehát, hogy azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy a hatályos rendelkezések szerint méltányossági alapon igénybe vehető gyermekgondozási segély is megoldja a nagyszülők gondját. Én inkább azt gondolom, hogy ebben a javaslatban van számos olyan elem, amely nem biztos, hogy a valóságos élethelyzettel kapcsolatos, könnyen teljesíthető feltételeket tartalmazza. Nem ismétlem meg, képviselőtársaim már utaltak itt egy-két, a gyámhatóság által majd ellenőrizendő feltételre.

Én is azt szeretném hangsúlyozni, hogy téved az a retorika, amely azt mondja, hogy a családtámogatások már tulajdonképpen tökéletesek, és ilyen kis apró finomítások szükségesek csupán.

 

 

(14.30)

 

Azokhoz csatlakozom, akik azt mondják, hogy az lenne az érdemi előrelépés, ha a gyes összege lehetne jóval magasabb, hiszen idén már ott tartunk, hogy a gyermekgondozási segély összege a megnövekedett minimálbér felét sem éri el. Azt gondolom, az előterjesztés akkor lenne valóban nagyon sok család élethelyzetén, -körülményein javító előterjesztés, ha a kormány a rendelkezésre álló források nagy részét nem olyan adókedvezményekre költené, amelyek a családok jelentős része, egyharmada számára nem, vagy csak részben vehetők igénybe.

Azt gondolom, akkor tudnánk érdemben előrejutni, ha, mondjuk, az előterjesztők méltányolnának olyan szempontokat, hogy ha már hozzányúlunk a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvényhez, éljünk a lehetőséggel, egy újabb módosítással, hogy, mondjuk, a gyes összegét emeljük fel a minimálbér 80 százalékára. Vagy valóban vizsgáljuk meg azt, hogy a gyest igénybe vevő nyugdíjasnak a meghatározott feltételrendszerben ne kelljen a nyugdíjáról lemondania, hiszen jelenleg, mint tudjuk jól, az a helyzet, hogy a gyest igénybe vevő nagyszülő nem kaphat nyugdíjat. Aki nyugdíjat vagy más rendszeres pénzellátást kap, viszont nem jogosult gyesre. Azt gondolom, nagyon pontosan tudni kell, hogy ez a javaslat lényegében a nyugdíjazás előtt álló nagyszülők - közülük is a tartósan munkanélküli nagyszülők - számára jelenthet esélyt. Nem azt mondom, hogy ez nem méltányolható szempont, de az én felfogásom szerint lényegében a jelenlegi rendszer is ki tudja, vagy ki tudná ezeket az igényeket elégíteni.

Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, a törvényjavaslat kodifikációs szempontból nem kifogásolható. Szeretném felhívni a figyelmet ennek a javaslatnak egy pozitív, de az alapkérdéshez nem kapcsolódó elemére: a javaslat 3. §-a egy valóban orvoslásra váró kérdést rendez, ezt az érdekképviseleti szervek is szorgalmazzák. Lényegében tehát arról van szó, hogy a fogyatékos gyermeket nevelő szülők, ha a gyermeket intézeti képzésre utalják, ne kerüljenek hátrányos helyzetbe - ezt valóban indokolt volt rendezni. Ez ugyan nem kapcsolódik közvetlenül a fő kérdéshez, de azt hiszem, tényleg olyan ügy, amely egy rövid, pozitív mondatot feltétlenül megérdemel, tisztelt képviselőtársaim.

Sok minden elhangzott, nem szeretném ezeket ismételni. Csak arra hívom fel képviselőtársaim figyelmét, hogy ez a törvényjavaslat a családok széles köre problémáinak a megoldására nem alkalmas. Ezt a törvényjavaslatnak és az előterjesztőknek nyíltan kell vállalniuk. Az most más kérdés, hogy az elmúlt 2-2,5 óra egy hőlégballonként jelent meg a számunkra, talán a rádióhallgatók számára is. Úgy gondolom, szerényebben kellene ezt tálalni, nem szabad ezt a kérdést túlhangsúlyozni, különben tényleg úgy járunk vele, mint az a bizonyos mesebeli király, akinek az egyszeri lány hozott is valamit, meg nem is, hiszen a tálcáról felemelve a fedőt, mint tudjuk, a galambok elszálltak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)