DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! Szeretném ott folytatni, ahol ellenzéki képviselőtársaim abbahagyták, hogy ha a családok támogatásáról szóló törvényjavaslathoz hozzányúlunk, azt komplexebben kellene megvalósítani.

Mindenki, a kormánypártiak és mi is egyetértünk azzal, hogy a gyermekes családokat támogatni kell, de azt is figyelembe kell venni, hogy mit értünk családon. S ha ezt figyelembe vesszük, akkor nyilvánvalóan azt válaszolhatjuk, hogy a család egymással vérségi kapcsolatban álló egyének összessége, a háztartás pedig gazdasági kapcsolatban álló egyének összessége. Ha a család egymással vérségi kapcsolatban álló egyének összessége, akkor nemcsak a gyermek és a szülő tartozik a család körébe, hanem a nagyszülők is, és azok a szegény nyugdíjasok, akik egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Valamennyien jól tudjuk - a mai napon már több napilapban megjelent -, hogy a januári statisztikai adatok igazolják: mintegy árrobbanás következett be az alapvető élelmiszerekben, és ez az árrobbanás sajnos tovább nő. Ha igaz az, márpedig igaz az, hogy az alacsony nyugdíjjal rendelkezők elsősorban alapvető élelmiszert vesznek, nem pedig iparcikkeket, akkor ezt jobban figyelembe kellene venni.

Tehát még egyszer hangsúlyozom, hogy a családok támogatása kapcsán a nyugdíjas nagyszülők helyzetét is mérlegelni kellene. Ilyen szempontból örülök annak, hogy ez most került napirendre, mert az elmúlt tíz évben talán még soha nem kiabált annyira a gazdasági statisztika a nehéz helyzetben lévő, alacsony nyugdíjjal rendelkezők helyzetének a javítása érdekében.

Az elmúlt 40 évben a nyugdíjbiztosítási igazgatóságok és az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság igen sok alacsony nyugdíjjal rendelkező számára biztosították a méltányossági nyugdíjemelést. 1997-ben 86 ezer, '98-ban 70 ezer nyugdíjas részesült ezen a jogcímen nyugdíjemelésben. A 2001. és a 2002. évi költségvetési törvényben már nem szerepel a méltányossági nyugdíjemelés forrása, és ez nyilvánvalóan igen nehéz helyzetbe hozza az alacsony nyugdíjjal rendelkezőket.

Amíg 1999-ben az élelmiszer-árufőcsoport árszínvonal-növekedése elmaradt az átlagos árszínvonal-emelkedéstől, addig az elmúlt év végén és ezen év elején, mint már említettem, ezen árufőcsoport, és különösen az alapvető élelmiszerek árszínvonal-emelkedése jelentősen meghaladta a ruházati- és a vegyesiparcikk-árufőcsoport áremelkedését. Azt hiszem, ha figyelembe vesszük azt, hogy az elmúlt évben a mezőgazdasági termelői árak 22,2 százalékkal emelkedtek, akkor további ilyen feszültség alakulhat ki az élelmiszeráruk piacán. Ezért mondom én, hogy ezt a törvényjavaslatot úgy lett volna jó összeállítani, hogy a gyermekek megsegítése mellett az alacsony, kevés nyugdíjjal rendelkezők helyzetén is javítson az előterjesztő.

A családok támogatásáról szóló, most benyújtott törvénymódosítás megállapítja, hogy a gyermekvállalás egyik akadálya lehet a munkahelyi karrier féltése, vagy a munkahely elvesztésének a félelme. Ez valóban igaz, helyénvaló megállapítás. Ezt a megállapítást azonban ki kell egészíteni több mindennel. Már hosszú évtizedek óta foglalkozom szociológiai felmérésekkel, és az elmúlt évben Hajdúszoboszlón 17 és 18 évesek körében végeztem felmérést arra vonatkozóan, hogy a 17-18 évesek a gyermekvállalásban mit tartanak elsősorban fontosnak. Skálarendszerű, zárt kérdésben végeztem el ezt a felmérést, és a megkérdezettek elsőnek rangsorolták a gyermekszeretetet, másodiknak a saját tulajdonú lakást, harmadiknak a munkahelyi biztonságot - és ez itt kapcsolatban van az előterjesztéssel -, vagyis a munkahely elvesztésének fenyegetettségét. A válaszolók negyedik helyen említették meg a magas jövedelmet, és érdekes módon ezután említették meg a nagyszülői segítséget.

 

(14.40)

 

Tehát hatodik helyen rangsorolták a megkérdezettek a nagyszülők segítségét a gyermeknevelés szempontjából. Én ennek ellenére fontosnak tartom ezt a segítséget, hiszen az unokák nevelésében részt vevő nagyszülőket gyermekgondozásban valóban célszerű részesíteni, csak a mód és a kiterjedtség köre tekintetében lehetnek viták.

Még egyszer szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy a jövőben a Fidesz-kormány, amikor a családokról szól, jobban vegye figyelembe nemcsak a gyermekek és a szülők helyzetét, hanem az alacsony nyugdíjjal rendelkezők helyzetét is, hiszen ezzel közvetlenül a gyermekeket is segítik. A magyar családok helyzetét jól ismerők tudják azt, hogy sokszor a nagyszülő a nélkülözést is vállalva, az utolsó fillérét is odaadja unokájának; és ezt szerencsére megtapasztalhatjuk nemcsak vidéken, hanem Budapesten is. Ezért én ezzel az előterjesztéssel kapcsolatban azt tartom a legnagyobb hibának, hogy csak egy kis szeletét nyújtotta be az előterjesztő a családok megsegítésének. Jó lenne, ha a családok egészére, azokra is gondoltak volna az előterjesztésnél, akik vérségi kapcsolatban vannak egymással, és ez a nagyszülőket, a nehéz helyzetben lévő nyugdíjasokat is érinti.

Egyik oldalról megvan ez a lépés, másik oldalról megkapják a nyugdíjasok az idén a 10,3 százalékos nyugdíjemelést, amikor mindegyikőnk jól tudja, aki a szakma ismerője, hogy jóval nagyobb lesz sajnos az infláció, mint amit a kormány gondolt, és a legszomorúbb az, hogy elsősorban a nyugdíjasok fogyasztási kosarával összefüggő áruféleségek, szolgáltatások, gyógyszerek s a többi területén lesz nagyobb az árszínvonal-emelkedés, tehát ott kellene törvénymódosítási javaslatot benyújtani, ahol ég a ház - márpedig az alacsonynyugdíjasok vonatkozásában, higgyék el, képviselőtársaim, ég a ház!

Köszönöm szépen.