BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem terveztem eredetileg felszólalni ma a vitában, mert azt gondoltam, a vita a benyújtott törvényjavaslatról fog szólni, és amit a benyújtott törvényjavaslatról gondolunk, azt Béki Gabriella kitűnően elmondta felszólalásában. Mindjárt Selmeczi Gabriella mint előterjesztő azzal kezdte, hogy átfogóan ismertette a Fidesz felfogását arról, hogy mi minden bűnt követett el az előző kormány, és hogyan próbálja ezt helyrehozni a jelenlegi, aztán a kormánypárti felszólalók ezt folytatták, folytatta ezt Csáky András, folytatta Koltai Ildikó. Ezek után nem tehetjük meg azt, hogy ha már ők belehelyezték a kérdést a maguk családtámogatási filozófiájába, akkor mi nem követjük őket ebben.
Kénytelen vagyok hangsúlyozni, hogy noha Koltai Ildikó azt gondolta, ez támadhatatlan, vitathatatlan, nincs ennél jobb, mégiscsak el kell mondanunk, lehet gondolkodni azon, hogy az, amit a kormánypárti képviselők javasolnak, és amibe ezt beleépítik, amibe ezt belegondolják, vajon tényleg a legjobb-e.
Kökény Mihállyal is kell vitatkoznom egy ponton, ő ugyanis azt mondta, hogy ennek a javaslatnak semmi köze nincs a Bokros-csomaghoz. Ebben téved Kökény Mihály, ugyanis a Fidesznek és a fideszes képviselőknek nem lenne módjuk azon törni a fejüket, hogy hogyan és milyen módon lehet többletpénzeket osztogatni a választóknak, ha nem lett volna Bokros-csomag.
(15.10)
És ha nem növekedne a magyar gazdaság, ha nem lenne most már ötödik éve évi 5 százalék körüli növekedés, akkor Selmeczi Gabriellának és Koltai Ildikónak nem lenne módja erre. (Dr. Horváth János: A Bokros-csomag ellenére.) Horváth képviselő úr téved, ha azt mondja, hogy a Bokros-csomag ellenére (Dr. Horváth János: Bauer képviselő úr téved.), Horváth képviselő úr nézzen körül Kelet-Európában, és keressen olyan országot, ahol gazdasági stabilizáció nélkül van gazdasági növekedés. Vegye elő a statisztikai évkönyveket, és látni fogja, hogy nem talál ilyen országot, Horváth képviselő úr. (Dr. Horváth János: Képviselő úr, tévedni tetszik!)
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
Ha azonban tudomásul vesszük azt, hogy most már van gazdasági növekedés - hála annak, ami korábban történt -, akkor még mindig nem mondhatjuk azt, hogy bármi jó, ahol osztunk, akkor még mindig fel kell tennünk a kérdést, hogy hogyan helyes támogatni, hogyan helyes osztani.
Bizony, kedves képviselőtársaim, akkor eljutunk ahhoz a kérdéshez, ami ebben a vitában is előkerült, amivel Selmeczi Gabriella kezdte, hogy azt állította, hogy a Fidesznek minden gyermek érték. Ugye, ezzel kezdte a képviselő asszony? Nos, akkor emlékezzen vissza arra, hogy tegnapelőtt itt, az Országgyűlésben mit is mondott a jelenlegi miniszterelnök; egyébként megismételve azt, amit a Vigadóban mondott, és amit két éve egyfolytában mond.
Azt mondta a miniszterelnök, hogy a családok helyzete meghatározza, hogy milyenfajta formában érdemes segítségükre sietni, és kettéosztotta a magyar társadalmat, a magyar családokat, a magyar gyerekeket. Azt mondta a jelenlegi miniszterelnök: "Vannak olyan családok, akik az elmúlt tíz évben egy, az ő szemükben már sikeresnek mondható életszínvonalat értek el, és attól tartanak, hogy ha még több gyermeket vállalnak, akkor ezt az életszínvonalat elveszítik. Ezeket a szülőket abban kell segíteni, hogy egy újabb gyermek vállalása ne járjon az életszínvonal csökkenésével, és ezért kell az adókedvezmény." - mondta a jelenlegi miniszterelnök úr.
És van egy másik kategóriája a magyar társadalomnak, ismét idézem: "Vannak olyan családok, tisztelt hölgyeim és uraim, ahol nem az a baj, hogy nem születik meg a gyerek, hanem az, hogy a szülők nem tudják őket tisztességesen felnevelni."
Tehát van, akiket ösztönözni kell a gyerekvállalásra, azoknak adjuk százezer forintjával az adókedvezményt, és van, ahol nem kell ösztönzés, magától is jön a gyerek, azoknak nem adjuk. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból: Ez nem igaz!) Erről szól az a politika, amire a Fidesz olyan büszke, ezt a miniszterelnök világosan kimondta. Azt mondta a beszédében tovább, hogy az adókedvezményt igénybe veheti a családok 80-85 százaléka, örüljünk ennek, örüljünk annak, amit 80-85 százalék igénybe tud venni. Érdekes, amikor mi olyan korlátozást vezettünk be, hogy csak 90 százalék kapta meg a családi pótlékot és a gyest, akkor azt mondták, hogy ez felháborító. A különbség csak az, hogy nálunk a 90 százalékból a leggazdagabb 10 százalék maradt ki, önöknél a 85 százalékhoz képest a legszegényebb 15 százalék marad ki, ez a különbség. (Zaj. - Dr. Hargitai János: Azért, mert nem volt adókedvezmény.)
Tisztelt Országgyűlés! Tehát valóban itt két filozófia, két elképzelés van, hogy hogyan kell a gyermekvállalást támogatni. Az egyik, amelyik azokat ösztönzi, akik - feltételezése szerint - az ösztönzés nélkül nem vállalnak gyereket, a másik, amelyik mindazokat segíti, akiknek a gyermekneveléshez a segítségre szükségük van.
Tisztelt Országgyűlés! Van még egy különbség, hogy mi azt mondjuk, hogy örüljünk minden gyereknek, és segítsük minden gyerek felnevelését abban a formában, ahogy ők, a szülők ezt jónak látják és szeretnék. Önök mást mondanak, most kiderült több felszólalásukból: mi mondjuk meg, hogy milyen formában kívánatos az, hogy azt a gyereket felneveljék, mert azt mondják, hogy ha a nagymama csak napközben gondoskodik a gyerekről, de minden este visszaviszi a szülőhöz, hogy ne szakadjon meg a kapcsolat, akkor támogatjuk. Ha nem ezt teszi, akkor nem jár a nagymama-gyes, akkor nem támogatjuk.
Nézzenek körül az országban, hány olyan töredékcsalád van például, gyerekét egyedül nevelő anya, aki közben dolgozik, aki nem tudja minden este magához venni azt a gyereket, hanem egész héten van a nagyszülőnél. Ez már nem méltó az önök támogatására, mert nem a Lezsák Sándor vagy Koltai Ildikó által kívánatosnak tartott családmodellben él?
Mi azt gondoljuk, hogy persze, vannak jobb és kevésbé jobb, vannak szerencsés és kevésbé szerencsés élethelyzetek, de az állam nem teheti meg azt, nem méltányos, hogy az állam megtegye, hogy előírja, melyik az az élethelyzet, ahol ő támogatja, és melyik az az élethelyzet, ahol nem támogatja azt, hogy a nagymama besegítsen a gyerekek nevelésébe. Mi azt gondoljuk, hogy ezt nem az állam tudja jobban, hanem a polgár tudja minden egyes helyzetben jobban, hogy milyen helyzet jobb a szülőnek is meg a gyereknek is. Nem kívánjuk, hogy az állam ebben diktáljon, bízza rájuk ezt.
Azt gondolom, tisztelt fideszes, MDF-es képviselőtársaim, hogy igen, ezen a javaslaton is van mit vitatni, érdemes meggondolni, hogy azt a pénzt, amit az állam az adófizetők pénzéből ad... - mert sose felejtsék el, sohasem a saját pénzét adja az állam, hanem azt, amit az adófizetőktől elvesz, meg kell gondolni, hogy mi a legjobb, mi a legméltóbb, mi a legméltányosabb, és ebben a kérdésben kell egymással vitatkoznunk.
Azt mondta a miniszterelnök úr, hogy működjünk együtt, összefogást javasolt. Ha ez az összefogás azt jelenti az önök gyakorlatában, hogy vagy elfogadjátok azt, amit mi mondunk, vagy nincs miről beszélni, akkor nem összefogás van, akkor diktátum van. Ez lenne a megváltozott fideszes politika?
Úgyhogy azt javaslom, hogy fontolják meg azokat a módosító javaslatokat, amelyeket be fogunk mi, szabad demokraták - és ha jól értem, szocialisták is - nyújtani, mérlegeljék ezeket, és utána meglátjuk, hogy a végszavazásnál valóban tudjuk-e támogatni az önök javaslatát, valóban összefogás van-e ennek a kérdésnek a megoldásában, vagy az összefogás csak duma.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)