IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor 1895-ben egy új egyházügyi törvénycikk született, ezt a törvényalkotói munkát az akkori Országgyűlés azért tartotta fontosnak, mert megjelentek olyan vallási csoportok, amelyek az akkor elismert vagy bevett vallásfelekezetektől különböztek.

 

(17.40)

 

Abból indult ki az akkori törvényhozás, hogy van egy igény, vannak állampolgárok, akik valamit akarnak, és azt gondolom, hogy az akkori törvényhozás teljes joggal úgy érezte, hogy olyasvalamit szeretnének keresztülvinni, megvalósítani, amely az alapvető emberi jogok kategóriájába tartozik, s ezeket a jogokat az állam nem adományozza az embereknek, hanem elismeri azokat. Ezért elismerte egy meglehetősen ingerült és feszült légkörben embereknek azt a jogát, hogy ne tartozzanak az akkor elismert és bevett vallásfelekezetekhez, s született egy törvény hosszas vita után, amely ugyanazokkal a kérdésekkel vagy nagyon hasonlókkal foglalkozott, mint amelyekkel mi. Sőt, még azt is mondhatom, hogy hasonló indulatokat kavart akkor is ez a vita. Megvan ennek az igen terjedelmes, több évre húzódó vitája, jegyzőkönyve.

Akkor az a törvény született, hogy azok a csoportok, amelyek önálló vallásfelekezetté kívánnak szerveződni, tartoznak egy egyházközséget létrehozni, tehát nem akartak eléjük teljesíthetetlen akadályokat állítani, nem mondták azt, hogy majd száz év múlva, az első szabadon választott magyar parlament rendezze az ő jogaikat, mert nem rendelkeztek látnoki képességekkel...