BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tudom, hogy a mi álláspontunk kevésbé érdekes, mert jelenleg nem tudjuk megakadályozni egy kétharmados törvény elfogadását, de azért mégis szeretném megkérdezni a miniszter úrtól - emlékeztetve arra, hogy mint előterjesztőnek, a vitában bármikor módja van nemcsak két percben, hanem hosszabban is szót kérni -, nem tudná elmondani nekünk, hogy melyek azok a veszélyek, amelyeket a jelenlegi helyzet okoz? Ugyanis sokszor érdeklődtünk erről a parlamentben is, a parlamenten kívül is: nem tudtak ilyen példákat mondani. Elmondtuk ma is: nem igaz, hogy a jelenlegi állapot bármiféle érdemi veszéllyel járna. A Fővárosi Bíróság kapcsán ezt mi is el tudjuk egyébként fogadni, ha csak erről lenne szó. Mondja már el nekünk, még rengeteg időnk van, hogy mik ezek a veszélyek! Vagy írja le, sorakoztassák fel az eseteket, amelyekről tudni lehet, és cáfolják meg azt az álláspontunkat, hogy nincs erre szükség. De ezt nem tették meg, hanem állandó célzások vannak!

Az egyetlen példa, amit Semjén államtitkár úr mindig mond, az állítólagos boszorkányegyház. Nem a boszorkányegyház körül folyik a politikai kampány két és fél éve, hanem mások körül, akikkel szemben gazdasági és egyéb vádakat fogalmaztak meg, amelyekről kiderült, hogy nem igazak. Akkor mi szükség van erre? Mi szükség van arra, hogy ön, egykor a Fiatal Demokraták Szövetségének a képviselője, szembeforduljon azzal az állásponttal, amit '90-ben itt, ugyanebben a teremben képviseltek? Mi készteti önöket erre ebben a kérdésben? Mert hogy más kérdésekben mi, azt most tegyük félre! Mondja az érveket, mondja a tényeket! És akkor lehet, hogy legalább a szocialisták álláspontját el tudjuk fogadni; most azt se tudjuk elfogadni.

Kérem szépen, ismertesse velünk azokat a veszélyeket, amelyekre állandóan céloznak, mert ezt két és fél éve még nem tették meg. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)