KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Tisztelt üléslevezető Képviselőtársam! Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Azt gondolom, mindannyian emlékszünk, hogy politikai felhangok kísérték az indulásnál a CW AG Bank vizsgálatát. Mindenképpen jónak tartjuk azt a szabad demokraták nevében, hogy a vizsgálat végül is tárgyszerű, szakszerű és mindenki számára követhető módon zajlott, és az a jelentés, ami elkészült, az ezt a szakmaiságot tükrözi, még akkor is, ha természetesen a jelentés mindenképpen egy kompromisszum eredménye, hiszen valamennyien különböző oldalon ülve úgy érezzük, hogy a jelentésben vannak olyan megállapítások, amelyekkel nem teljeskörűen vagy nem ebben a formában értünk egyet.

Mindenekelőtt szeretnénk elmondani, hogy ez a vizsgálat most úgy tűnik az ország nyilvánossága előtt, mintha egy különleges és egyedi ügy lett volna, és ezt többen így szeretnék bemutatni, miközben szeretnénk hangsúlyozni, hogy hasonló jellegű vizsgálat az elmúlt nyolc-tíz év alatt lezajlott bankkonszolidáció kapcsán nem történt meg. Márpedig ennek a vizsgálatnak a tanulsága azt mondja mindannyiunk számára, hogy vannak a CW AG Bankhoz és a jegybankhoz kapcsolódó speciális jegyei ennek a történetnek, és vannak olyan általános jegyei, amelyek a rendszerváltás és az azt követő pénzügyi, banki szférára jellemző tüneteknek a következménye.

Csak azért, hogy mégis össze lehessen vetni, ha nagyon leegyszerűsítem, akkor azt mondhatjuk - még egyszer mondom, nagyon leegyszerűsítve, és nem kívánok itt most a számokban vitát nyitni -, hogy ha a CW AG Banknál keletkezett veszteséget összességében mintegy 80 milliárd forint körül határozzuk meg tavalyi áron - most nem akarok belemenni a részletekbe -, a biztos veszteség szintjén, akkor ha a tavalyi áron áttekintjük nagyon hozzávetőlegesen az eddigi banki konszolidációra szükséges pénzügyi forrásokat, akkor azok több mint tízszeresek. Tehát mindannyian tudjuk, hogy közel 1000 milliárd forintnyi bankkonszolidáció zajlott le ebben az országban, és most ennek, mondjuk, 8 százalékáról beszélünk ebben a pillanatban mai áron.

A másik, ami nagyon fontos, hogy a jelentés azért tisztába teszi és tisztába tette a politikai felhangok és a valóság közötti különbséget, és tárgyszerűvé tesz néhány dolgot. Szeretnék rögtön egy nagyon tárgyszerű dologra kitérni. Fontos törvény volt a Nemzeti Bankról szóló '91-es törvény, de mint azt a vizsgálati jelentés első oldala tartalmazza, az 1991-ben elfogadott szövege ennek a '91. évi LX. törvénynek semmilyen rendelkezést nem tartalmazott a külföldön működő, MNB-tulajdonban levő kereskedelmi bankokról.

Tehát szemben az előttem elhangzó vezérszónoklattal: nem, tisztelt képviselőtársaim, '91-ben még nem gondolta az akkori törvényhozó, hogy teljeskörűen és a külföldön működő kereskedelmi banki tevékenységre vonatkozóan is bármilyen szabályozást kell adni. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy az akkori szabályozás elégtelen volt, csak azt akarom hangsúlyozni, azt akarjuk ezzel hangsúlyozni, hogy egy átalakulási folyamatban kívántuk az egyre korszerűbb és jobban működő Nemzeti Bankot, jegybankot létrehozni, és ennek során bizony például a szabályozásban '91-ben elmaradt ennek a kötelezettségnek a definiálása.

A második kormányzati időszakban, tehát az előző kormányzati időszakban született meg a törvény módosítása, három részletben, de végül is '96-ban '97. január 1-jei hatállyal, majd pontosítva '98. január 1-jei hatályba léptetéssel, amely rendelkezik arról, hogy el kell idegeníteni valamennyi ilyen típusú tulajdont vagy részesedést. Gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy mintegy utasítás jelleggel ez '98. január 1-jétől kötelező, attól kezdve kell alkalmazni; szintén a jelentésből olvasom.

A második fontos észrevétele a jelentésnek, amely megállapítja keletkezésük szerint a cégnél keletkezett károkat, és azt a megállapítást teszi - ahogy ez helyesen el is hangzott -, hogy a '87-től '96-ig, '95-ig terjedő időszakban keletkeztek a veszteség 86 százalékát megalapozó szerződések és kötelezettségek; tehát '95 előtt keletkeztek, és az azt követő időszakban keletkezett mintegy 15 százalék. Ezt megint csak azért fontos elmondani, hiszen nyilvánvaló, hogy a keletkezésük időpontjában nagyobb a felelősség, és nem pedig abban az időszakban, amikor ez a követelés megjelenik veszteség formájában, és ezzel terheli mind a jegybankot, mind később a költségvetést.

A következő, amit nagyon fontosnak tartunk elmondani, hogy bizony a működéssel kapcsolatban valóban a bizottság feltárt számunkra szinte nehezen értelmezhető vagy nehezen hihető belső szabálytalanságokat, mint a belső szervezeti működési szabályzatnak a hiányát vagy mint a hitelbírálat hiányát. Ha most nem szakszerűen akarok fogalmazni, hanem hétköznapi nyelven, akkor azt kell mondani, hogy elképesztő körülmények is uralkodtak ennél a banknál, főleg kezdetben, '87 és '91 között mindenképpen. Nyilván az ilyen banki körülmények következménye is részben a keletkezett veszteség.

A következő, amit a 4. pontban szeretnék elmondani, az a veszteség, illetve a bank rendezése, a bank kivonása a pénzpiacból és a veszteség minimalizálása. Mindenképpen helyes megállapítani - és azt hiszem, hogy ezt a patkó különböző oldalán ülő képviselők is megállapíthatják -, hogy nagyon komoly és nagyon hatékony kármentő munka kezdődött el '96 végétől, amely '96 októberében indult meg az átfogó vizsgálat kérésével, és aztán '98-tól felgyorsult ez a folyamat, és az erre a célra kinevezett biztos, illetve vezérigazgató formában megbízott első számú vezető a vártnál is eredményesebben, de legalábbis mondhatjuk, hogy mindenképpen eredményesen próbálta minimalizálni azt a veszteséget, amely a banknál keletkezett.

A jogi aspektusokra kitérve az 5. pontban szeretném mondani, szintén a jelentés tér ki arra, hogy ez a vezető az első intézkedései között az osztrák törvényeknek megfelelően megindította a büntetőjogi felelősségre vonást a korábbi vezetőkkel szemben, és ezek a büntetőjogi felelősségre vonások folyamatban vannak. Erről az MNB akkori elnöke tudott és az ő egyetértésével történtek ezek, tehát azt mondhatjuk, hogy abban a pillanatban, amikor elsősorban a Price Waterhouse, de más, az MNB auditálásával foglalkozó szakmai testület véleménye már megalapozta az MNB álláspontját jogi értelemben is, abban a pillanatban eljárás is indult visszamenőleg a büntetőjogi felelősségre vonás kapcsán.

Végül a határozati javaslatról néhány mondatot. Azzal kezdtem, hogy ez a jelenség azért kiragadva és politikai felhangokkal, mintegy részben a Nemzeti Bank ellen irányuló politikai felhangokkal induló vizsgálatnak készült. A jelentés és a lefolytatott vizsgálat azt mutatta be számunkra, hogy ennek a tevékenységnek a megítélése nagyon sokban általános banki tevékenységi megítélésekre, általános vizsgálatokra alkalmas, általános megállapításokra alkalmas, és nem annyira CW-specifikus.

 

 

(9.50)

 

Éppen ezért nagyon örülünk annak, hogy az albizottsági jelentés módosult, a határozati javaslatot a gazdasági bizottság nem abban a formában fogadta el, ahogy azt az albizottság benyújtotta, hanem azt a kiegészítést tette, amellyel a bizottságban mindannyian egyetértettünk, hogy bizony legalább itt jelenjen meg, hogy a Nemzeti Bankról szóló törvény olyan célú módosítása mellett, hogy nagyobb ellenőrzése vagy belátása legyen a parlamentnek a pénzügyi folyamatokba, szükséges a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi törvénynek is a módosítása arra az esetre vonatkozólag, amikor jelentős közpénzek kerülnek felhasználásra.

Hiszen nem feledhetjük, hogy jelen pillanatban más jelentős pénzintézetnél is folyik konszolidáció, éppen egy időben, mondhatjuk nyugodtan, '98-ban megindítottan a Postabanknál is. Tehát nemcsak a CW AG Banknál keletkezett, hanem a Postabanknál... (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm, elnök úr, rögtön befejezem a gondolatot. A Postabanknál keletkezett veszteségek és pénzügyi veszteségek vizsgálatát is el kellene végezni, erre azonban sem a jogszabályi keretek, sem pedig a parlament nem mutat hajlandóságot.

Mi azt szeretnénk elérni, ha a Magyar Nemzeti Bank megítélése folyamán első rendben beszélhettünk volna az elmúlt öt év (Az elnök ismét jelzi az időkeret leteltét.) fejlődéséről.

Még egy utolsó gondolat, elnök úr. Sajnáljuk, hogy az eredeti napirendtől eltérően nem kerül sor ma az előző két év működéséről szóló jelentésre, pedig abban minden frakció egyetértett; teljes támogatással kerülne a bank...