ZAKÓ LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! MNB-elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem ezzel kívántam volna kezdeni, de szeretném elmondani, hogy Kovács Kálmán képviselőtársam is tagja volt a tényfeltáró albizottságnak, megjelent az első és az utolsó ülésen, a kettő között körülbelül kétszer 5-10 percre. Módjában lett volna megtennie az észrevételét a jelentéshez, ha ott lett volna, és akkor nem kellett volna itt kritikát megfogalmaznia. (Dr. Gidai Erzsébet tapsol.)

Elkezdem az érdemi hozzászólást is. 90 milliárd forint igen sok pénz, 150 milliárd pedig sokkal több. Ez a két összeg, illetve a kettő közötti értékek hangzottak el folyamatosan a tényfeltáró albizottság munkája során - amelynek jómagam is tagja voltam -, midőn sziszifuszi munkával próbálta feltárni a CW AG veszteségének mértékét, okait, nota bene, megtalálni a felelősöket. A veszteség nagyságára vonatkozóan vannak adataink vagy inkább becsléseink, az okokra talán sikerült rálelnünk, de a felelősök személyének megállapítására muníció hiányában nem vállalkozhattunk.

Felelősök márpedig vannak, csak miután nem egyszeri fegyveres bankrablásról van szó, hanem évekig tartó (Csurka István: Dehogynem!) módszeres dézsmálásról, a tettesek felkutatása nehezebb. Az albizottság dicséretére legyen mondva, hogy pártállástól függetlenül minden tag, aki ott volt, láthatólag az igazság feltárására törekedett, és nyoma sem volt a képviselői hozzászólások, kérdések során politikai felharmonikusoknak.

Itt kell megjegyezni, hogy a Magyar Nemzeti Bank képviselői a munka folyamán a szükséges iratok bemutatása, illetve adatkérések során készséggel álltak az albizottság rendelkezésére, amit ezúton is köszönök. Azonban volt egy határ, egy tiltott zóna, amelyet átlépnünk, ahova belépnünk nem volt szabad. A 14 hónapig tartó munkánk során, amely 17 ülést jelentett, folyamatosan éreztük - mert éreztették velünk a meghívottak és a meghallgatottak -, hogy reménytelen próbálkozás részünkről a banktitok feltörése. Jól számítottunk, mert az a bizonyos fal jól bírta a kérdések özönét; a fal nem nyílt meg, sok kérdésünk megválaszolatlan maradt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem - és ezzel nagyon sokan egyetértettek -, hogy az albizottság által készített jelentés korrekt, az abban foglaltak alapját azok a meghallgatási jegyzőkönyvek jelentik, amelyekben a Magyar Nemzeti Bank, a CW AG, illetve a különböző könyvvizsgáló cégek vezetői, vezető tisztségviselői szájából elhangzottakat rögzítették. Összesen 18 meghallgatás volt, az összes jegyzőkönyv terjedelmét könnyebb kilogrammban kifejezni, mint oldalszámban.

Az elhangzottakat összevetve tetten érhető az egymásra mutogatás, illetve a felelősség elhárítása. Egy biztos: egyik albizottsági tag sem várta el egyik meghallgatottól sem, hogy magára vállalja a CW AG összes veszteségét, de hogy ennyire egy helyben topogjunk hosszú hónapokon keresztül, azt senki nem gondolta.

A CW AG kétes ügyleteiről a Magyar Nemzet című napilap közölt hatrészes cikksorozatot, de ennek nyomán is inkább a fantáziánk lódult meg, mintsem a bank hajdani és jelenkori alkalmazottainak tájékoztatási kedve. Végeredményben a sejtések homályába vész a kihelyezett hitelek egy részének végállomása, ezért - véleményem szerint helyesen - a jelentés összefoglalója 11 pontban inkább a konkrétumokról, illetve a közvetlen következtetésekről szól.

Miután az albizottság sem jogszabályi, sem technikai körülményeit tekintve nem alkalmas a szó valódi értelmében vett nyomozásra, erre a legfőbb ügyészt kéri fel a határozati javaslat. Marad így is elég elgondolkodtató következtetés, tapasztalat. Az egyik, amely éppen a 3. pontja a javaslatnak: "Az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy a vizsgálatból leszűrt tapasztalatok alapján a Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX. törvény, valamint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény szükséges módosítását készítse elő, különös tekintettel a banküzem menetére, az adatszolgáltatásra, a felelősségi kérdés újraszabályozására, az egyszemélyi felelősség feloldására - és a többi - vonatkozóan. A szabályozás módosítása olyan legyen, amely növeli az Országgyűlés, és ennek megfelelően az országgyűlési bizottságok valóságos ellenőrző szerepét és intézkedési jogkörét."

Szóval, az egyik fő tapasztalat éppen az volt, hogy meg kell vizsgálni, meddig tart, meddig tarthat a Magyar Nemzeti Bank függetlensége, mekkora és mi a különbség a függetlenség és az önállóság között, kinek és hol kell meghúzni felelősségi határát. Az viszonylag hamar kiderült, hogy a CW Bank leányvállalatai jelentették azt a bizonyos fekete lyukat, azt a nyelőt, ahol a pénzek követhetetlen pályákra kerültek. Érdekes időtöltés, ha valaki csupán kíváncsiságból a Céghírek CD-jének böngészése közben a keresőbe csak a CW két betűjét üti be, és a találatok után elindul a telephelyek vagy éppen az ügyvezetők irányába. Meglepő átfedésekre, kapcsolatokra derül fény, de ezek kibogozására már külön apparátusra van szükség, amely igény esetén akár az ügyészségnek is rendelkezésére áll.

Tisztelt Ház! Tisztelt Rádióhallgatók! Olyan szövevényes ez az ügy, olyan sok szereplős ez a történet, hogy őszintén bevallva, az albizottság munkájának befejezése nekem már egyfajta megváltásnak hatott, mert minden új fejlemény az újabb szálaival, újabb hálót szőtt a szemünk elé. A jelentés nem titkos, az interneten az mkogy.hu irományai között bárki számára fellelhető. A bankbotrányról szóló sajtóhíradások jegyzéke, tehát csak a jegyzéke önmagában 16 teleírt oldalt tölt meg.

Elidőzhetnék különböző részleteknél, de félő, hogy a történet nehezen lenne érthető. Szemelvényeket, ízelítőt hallhattunk már az imént a korábbi felszólalóktól. Az azonban biztos - és most idézem az összefoglaló megállapítások 4. pontját -: "A vizsgált időszakban kétséget kizáróan megállapítást nyert, hogy 1996-ig a CW AG-nál nem működött a nemzetközi követelményeknek megfelelő szabályzatokkal levédett és körülhatárolt hitelezési gyakorlat."

Az albizottság birtokába került jelentések nem zárják ki annak lehetőségét, hogy a hitelkihelyezések során tervszerűen, tudatosan, de legalábbis súlyos gondatlansággal járt el a bank vezetése a kockázatkezelés terén, így tevőlegesen járult hozzá a kintlévőségek behajthatatlanságának előidézéséhez. Ezen felismerés okán az MNB büntetőeljárást kezdeményezett a CW Bank egyes vezetőivel szemben.

 

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

 

Arra, hogy ez miért történhetett meg, ráadásul hosszú éveken keresztül, talán egyszer nem az újságok gazdasági, hanem bűnügyi rovatában választ kaphatunk. Bízom benne, hogy az ügy kivizsgálása során nem találkozunk olyan hivatkozással, hogy minden veszteség oka a kedvezőtlen nemzetközi helyzet, a begyűrűző rossz gazdasági körülmények vagy a tőzsdék mélyrepülése volt. Politikai, gazdasági origónak számítana, ha egyszer a pénzügyi szektorban is nevén neveznénk a felelősöket.

Tudom, most sokakat mosolygásra, illetve szánakozásra késztettem. Összefoglalásképpen a Független Kisgazdapárt a J/3608. számú jelentést, illetve a H/3612. számú határozati javaslatot elfogadásra javasolja a tisztelt Háznak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz, az FKGP, az SZDSZ és a MIÉP soraiban.)

 

(10.00)