PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Rendkívül nagy figyelemmel és átéléssel éltem meg Németh Zsolt képviselőtársam hozzászólását, amely az állatorvosi lóval példálózott. Nagyon meghatott és valóban sok tanulnivaló volt abban a felvetésben, amit elmondott képviselőtársam. Arra gondoltam, hogy a rendszerváltás időszakában, tehát '88-89-90-ben, már akkor, és azóta, ha ezt a megközelítést veszem alapul, amit elfogadhatónak tartok, akkor hihetetlenül nagy ménessel rendelkezünk itt, Magyarországon, és ezek közül az állatorvosi lovak közül még több nem patkolt el, él, mozog, és nem is akarunk velük foglalkozni.
Ez az egyetlen ló volt az, amelyikre valamilyen okból a kormányzat szemet vetett és az életével kívánt foglalkozni. Ez a ló volt az, kiválasztva a sok többi közül - lehet, hogy azok lerobbantak voltak, lehet, hogy szebbek, lehet, hogy jobban föltuningoltak, nem tudom -, erre esett a választás. Biztos, hogy ez nem ok nélkül történt, ennek oka lehetett... (Csurka István: A hiány, például!) - igen -, tehát oka lehetett többek között az is, hogy némi veszteség képződött a házatáján, tehát elképzelhető volt, hogy az istállóban valami hiány van.
Ami ennek az egész vizsgálatnak sajátossága volt - és néhány komolyabb gondolatot is megpróbálok elmondani -, hogy számomra, mint aki a vizsgáló albizottság tagja voltam, teljesen meglepő volt, hogy megpróbáltuk elkezdeni ezt a vizsgálatot úgy, hogy egy politikai indíttatású vizsgálatra került sor, megpróbáltuk szakmailag nézni, és rendkívül érdekes volt ez a 13-14 hónap, amit tényfeltárással eltöltöttünk, hogy milyen hatások értek minket.
A legkeményebb hatás az volt, amikor a tényekkel szembesültünk, hogy egyáltalán egy vállalat, egy vállalkozás, amelyet banküzemnek, bankfióknak hívnak, hogyan tud szabadjára engedni és hogyan tud abszolút szabadon, korlátok, elszámolás nélkül úgy működni és ekkora veszteséget képezni, ez egy nagy tanulság volt.
De nagy tanulság volt az is, hogy hogyan próbálták az albizottságot kívülről befolyásolni. Emlékeztetni szeretném önöket, hogy a médián keresztül jelentős hatások érték az albizottságot. Folyamatosan hallottunk szerdai beszédeket, folyamatosan hallottunk vasárnap reggeli beszédeket, és folyamatosan találkoztunk olyan cikkekkel, amelyek az albizottsági ülést megelőzően egy-két-három nappal, elég tudatosan és irányítottan jelentek meg, és megpróbálták befolyásolni az albizottság tagjait.
El szeretném itt mondani önöknek, hogy ezek felszínesek voltak, mélyen nem tudtak hatni az albizottság vizsgálatai során. Én úgy gondolom, a kormánypárti képviselőtársaimmal együtt közösen vállaljuk, ami ide, az önök asztalára került az albizottság és a gazdasági bizottság részéről, igaz, hogy kompromisszumok árán, de nincs mód és lehetőség, hogy egy kellőképpen föl nem térképezett vizsgálóbizottság más megoldást tudjon itt működtetni, a parlamenten belül. Hiszen arra még nem volt példa az én ismereteim szerint, hogy egy bizottság egységes, egyhangú szavazattal letett jelentését tudja a parlament megvizsgálni. Ebben, én úgy gondolom, dominánsan közrejátszott, hogy megpróbáltuk szakmai síkra helyezni a témánk feltárását, vizsgálatát, és ennek eredménye ez.
Szintén ehhez járult hozzá - ezt szeretném ezen a fórumon elmondani -, hogy nem tehettük volna meg, hogy a feltárásnak ez a minősége bekövetkezzen, ha a Magyar Nemzeti Bank részéről nincs az albizottság extra kiszolgálása. Nem tudtunk olyan témát, olyan anyagot, olyan háttér-információt kérni, amit szinte azonnal, tételesen, az általuk felfedhető szakmaiság és hozzáférhetőség alapján ne biztosítottak volna a részünkre. Ugyanezt tudom elmondani a felügyelőbizottságról is: folyamatos tájékoztatásban részesültünk.
Amit még feltétlenül fontosnak tartok elmondani, és egy nagy tanulság volt az egész vizsgálat alatt, hogy hogyan ítéljük meg azokat az eseményeket és azokat a helyzeteket, amelyek a végkövetkeztetésnél írásban rögzítésre kerülnek: a 2000. év bármely hónapjának a fejével, vagy akkor, amikor az események történtek, tehát történelmileg elhelyezve az időszakban, akár 1985-ben, '87-ben, '90-91-ben - a törvény megjelenése - vagy tovább a kormányváltásokat és a politika fordulatait figyelembe véve. Mert ma nagyon könnyű eseményekről, történésekről minősítést mondani, mai fejjel, a mai állapotoknak megfelelően, hogy mi történt ekkor, mi történt húsz évvel, harminc évvel ezelőtt, és újraminősíteni eseményeket.
Én úgy gondolom, az albizottság ebben volt erős, hogy képes volt arra, hogy fölmérte azt a helyzetet, mikor történhettek ezek az események, és mik voltak azok a mozgatórugók, amelyekkel idáig eljuthattunk. Ez a helyzet az volt - itt emlékeztetni szeretném a képviselőtársaimat -, hogy 1985-91-ig a magyar vállalatok abban voltak érdekeltek, hogy minél több import alkatrészt szerezzenek be, hogy az exportot produkálni tudják, és ezért alakultak ezek a bankok. Nemcsak a magyar gazdaság részéről, hanem a többi volt kelet-európai ország részéről is, és nem véletlenül szinte mind Bécsben. Azt a pénztechnológiai szerepet játszották el jellemző módon, hogy a magyar vállalatok importbeszerzéseinek egy jelentős részét biztosítani tudják. Tehát volt egy ilyen szerepük. És csodálatos módon... (Csurka István: Kivitték Moszkvába!) Oda is vittek. És csodálatos módon ezek a bankok, amelyek létrejöttek - jellemzően mind Bécsben jött létre -, hasonló gondokkal, hasonló problémákkal szűntek meg működni, hasonló veszteségeket alakítottak ki.
Tehát, ha megítéljük ezt a helyzetet, akkor nem mondhatjuk rá, hogy egyedi és specifikus, de az a baj, hogy ez megtörtént. Tehát ez máshol is megtörtént, és én úgy gondolom, valamilyen mértékben, döntő és meghatározó mértékben azért, mert a rendszerváltás romjai közé kellett ezt is söpörni, mert nem volt esély arra, hogy ezt egyáltalán életben lehessen tartani. De ehhez jelentősen hozzájárult az is, hogy a menedzsment hihetetlenül felelőtlenül, gazdátlanul kezelte ezt a kérdést, vagy nagyon is gazda módjára.
Még egy dolog, amit érdemes körbejárni, a banktitok kérdése. Az egész vizsgálat alatt a legnagyobb gondot az okozta, hogy a banktitok kérdését hogyan kezeljük. Én úgy gondolom, az elmúlt két és fél év parlamenti vizsgálatai és az egyéb vizsgálatok egyértelműen alátámasztják, hogy a munkabizottságok, illetve a feltáróbizottságok feltételei és lehetőségei nem egyértelműen rendezettek, hogy ilyen feltárásokat elvégezhessenek.
El kell dönteni, hogy mire képesek és mire predesztináltak. Egy biztos, hogy nem lehetünk számon kérő bíróság, és ítéletet sem hozhatunk, de az információhoz jutás feltételeit illene rendezett formában részünkre biztosítani.
(10.40)
Befejezve: egyetértek Rogán képviselőtársam megállapításával, hogy a munkát és a szakértelmet, ami a Magyar Nemzeti Bankban és ezen vizsgálat során felhalmozódott, érdemes lenne a jövőben fényesíttetni és működtetni; ha másért nem, csak a történelmi visszatekintés miatt is, hogy valós képet tudjunk kialakítani - ezek a tapasztalatok rendelkezésünkre állnak, és nem korlátoznak a banktitok szabályai -, hogy a magyarországi bankkonszolidációt és az adósságkezelésnek, a bankadósságok kezelésének ezt a formáját fel tudjuk tárni. Mert csak és kizárólag ekkor van esélyünk arra, hogy értékítéletet tudjunk mondani az elmúlt 10-12 év történéseiről, hogy mi történt Magyarországon a pénzszektorban, hogy történt meg a tőke újrarendeződése és ennek milyen formációi voltak. Kérem szépen, ez mai áron durván 1200 milliárd; amiről idáig beszéltünk, az durván 80 milliárd forint. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Szükséges lenne az átvizsgálás.
Tisztelettel kérem, mivel egy sajátos dolog volt, hogy a kormánypártokkal együtt, teljes egyetértésben támogatjuk a határozati javaslatot, az Országgyűlés is támogassa azt.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)