HORVÁTH BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, tisztelt alelnök asszony. Én is Csurka István felszólalásával tudok most ebben a kérdésben egyetérteni. Nem akarom megbántani emberi mivoltában Tardos Márton képviselőtársamat, de úgy gondolom, itt nem egy úgynevezett Berend T. Iván-féle közgazdasági szeánszon vagyunk, ahol elemezzük a kelet-európai folyamatokat az elmúlt húsz évben, és mintha úgy tüntetnénk fel konkrétan 100-150 vagy 200 milliárd forint eltűnését, mintha ez a Kádár-rendszer utózöngéje vagy egy visszafordíthatatlan rendszerváltozást követő közgazdasági modell lecsapódása lenne. Úgy gondolom, nem erről van szó. Ez egy rendkívül komoly politikai és emellett természetesen büntetőjogi kérdés is.

Egyébként visszatérve az elmúlt négy esztendőre - az ellenzék nem szívesen hallgatja, ha utalok és őket idézem -, 1996 őszén a Kisgazdapárt szerette volna elérni, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke egy eseti beszámolót tartson a Magyar Országgyűlés előtt a kialakult helyzetről. Ezt, mint tudjuk, az MSZP-SZDSZ leszavazta; 88-an a polgári oldalról igent mondtak erre, de 176 nemmel lesöpörték ezt az indítványt. Szeretném a bizonyítványukat, a tükröt önöknek felmutatni, hogy igenis ezt politikai kérdésnek tekintették önök az elmúlt négy évben, rendkívül durván támadták a Kisgazdapártot a szakmai felvetéseiért. Idézem az SZDSZ képviselőjének felszólalását, nagyon rövid volt az indoklása, Juhász Pál - jelenleg nincs a parlamentben, akkor még SZDSZ-es képviselő volt - a nem támogatók részéről arra, hogy miért nem támogatják azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke beszámoljon egy eseti beszámoló keretében, egész egyszerűen azt válaszolta: "A Nemzeti Bank felügyelete megoldott, a bizottságok előtt a beszámolók rendszeresek, minden rendben van." (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Úgy gondolom, ez a jelentés, amely ma itt fekszik az asztalunkon, önöknek tükröt mutat, és az önök szakmai bizonyítványába egy egyest ad. Köszönöm. (Taps a Független Kisgazdapárt és a MIÉP soraiból.)