DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezekben a napokban, én úgy érzem, nemcsak egy vizsgálóbizottság jelentésének a végéhez érkeztünk el, hanem egy nemzeti banki elnöki ciklus végéhez is elérkeztünk. Ez az elnöki ciklus, ez az elmúlt hat év szervesen összefügg azzal a ténnyel, hogy a Nemzeti Bank hatáskörébe tartozó CW Banknál óriási veszteségek alakultak ki.

A jegybank-elnökösködésnek, ennek az elmúlt hat évnek mi a legfőbb problémáját abban látjuk, hogy a Nemzeti Bank monetáris politikájának liberalizálását úgy hajtották végre, hogy az a magyar társadalmat és a gazdaságot felkészületlenül érte. A liberalizációnak ez a foka erőltetett ütemű volt, korainak és idő előttinek nevezhető. Egyik következmény, hogy az MNB pénzpolitikája veszteséges mind banküzemi, mind társadalmi hatásait tekintve. Sem a magyar kormánynak, sem a külföldi tőke szolgálatába állt Nemzeti Banknak nincs önálló pénzpolitikája, szabad döntési lehetősége és monetáris mozgástere. Sajnos, Magyarországon a pénzügyek egy jelentős pénze kikerült a magyar kormány ellenőrzése alól, a mindenkori magyar kormányok ellenőrzése alól, a kormányok elveszítették pénzpiaci szabályozó eszközeik jelentős részét.

A külföldi spekulatív tőkének alárendelt Nemzeti Bank monetáris politikája, az általa előidézett, majd finanszírozásra üzleti alapon a külföldi befektetőknek odaadott magas államadósság kamatterhei a magyar társadalmat, a hazai vállalkozásokat és a reálszektor fejlődését akadályozzák. Elmondhatom azt is, hogy az ország európai uniós csatlakozásának az egyenrangú félként történő megvalósítását pedig hosszú évtizedekre elodázza.

Amikor ezt a témát fölvezettem, alapvetően arra szerettem volna utalni, hogy van egy kormányzati pénzügypolitika, és van egy Nemzeti Bank. Ez a Nemzeti Bank független a mindenkori kormányzati pénzügypolitikától. A túlzott függetlenség következménye, hogy a CW Bankban ezek a hitelezési folyamatok megtörténhettek, hiszen az Állami Számvevőszéknek, a Magyar Állami Bankfelügyeletnek nem volt lehetősége, nem volt jogköre arra nézve, hogy a Nemzeti Bank hitelezési folyamatait akár belföldön egyébként, akár pedig külföldön, Bécsben vizsgálhatta volna.

Fölmerülhet a kérdés, hogy mi ennek a társadalmi következménye, mi ennek a kára. Elhangzott az általános vitában, hogy a veszteség, a Boston-csoport által is kinyilvánítva 90 milliárd forintra tehető. Ez a 90 milliárd azonban nem a teljes körű veszteséget jelenti, hiszen ha ennek a deficitnek a lekezelése, kipótlása úgy történik meg, mint az elmúlt években a többi kereskedelmi bank konszolidációja, akkor ennek a végszámlája 360 milliárd forintra tehető. Ugyanis, ha azokkal a konszolidációs kötvénytechnikákkal dolgoznak, mint a többi kereskedelmi banknál is, ahol veszteségek léptek föl, ott húszéves konszolidációs kötvényeket ad a magyar állam a kereskedelmi banknak, és ennek kamatai vannak, képviselőtársaim. Ha csak 10 százalékos kamattal számolok, évi 9 milliárd forint kamat jön be, és akkor 20 éven keresztül ez 180 milliárd forint. A bankkonszolidációs eddigi technikák lényege az, hogy a végén még ezeket a kötvényeket vissza is kell vásárolni. Tehát így jön össze 360 milliárd forint. E terhek levét nemcsak mi, nemcsak a gyermekeink, hanem még az unokáink is bizony, inni fogják, mert itt egy lehetőségtől szabadították meg a magyar társadalmat, a magyar családokat. Elvették tőlük a pénzt, elvették mindenféle kibontakozási tervtől a lehetőséget. (Dr. Surányi György távozik a teremből.)

A célirányos függetlenség, amit mi mindig kifogásoltunk a Magyar Nemzeti Bank tevékenységében, alapvetően ebben érhető tetten. És akkor fölmerülhet a kérdés, hogy tíz évvel ezelőtt, amikor 1991-ben, Surányi György már akkor is jegybankelnök volt, de akkor nem töltött ki hat évet, hanem rövid úton leváltásra került a Nemzeti Bank éléről... - ekkor kezdődik ez a függetlenedés. És nemcsak egy kormányzati ciklusra tehetném a felelősséget, hogy egy kormány tűrte meg ezt a felelőtlenséget, ezt a függetlenségi pozíciót, hanem egészen a rendszerváltozást követő első kormánytól nyomon követhető, tetten érhető ez a kormányzatok részéről nem kellő hatékonyságú hozzáállás a felelőtlenség megtűrésében.

Fölmerülhet az a kérdés is, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Magyar Nemzeti Bank eddig eladott kereskedelmi bankjai - a DU Bank és a HIB Bank, egy frankfurti és egy londoni bankról van szó, illetve a CIB-ről is szó van - eladási árát hova fordította a Magyar Nemzeti Bank. Tisztelt képviselőtársaim, a veszteségek elleplezésére fordította, a CW Bank hiányának, elképesztő mértékű hiányának a betömésére.

Fölmerülhet egy másik kérdés is - erről már a parlamentben szóltam -, a Magyar Nemzeti Bank aranytartalékainak a kérdése. 60 tonna aranyat, szinte a teljes aranykészletet a Nemzeti Bank jelenlegi - még jelenlegi - vezetője az elmúlt években eladta. Itt a befolyó árbevétel vajon hova került fölhasználásra? Tisztelt Képviselőtársaim! Ilyen tranzakciókra, mint a CW Bank folyamatosan jelentkező veszteségei, ide tömték a pénzt.

Ez a jelentés egyértelműen megállapítja nemcsak a CW Bank bécsi vezetőinek a felelősségét, hanem azt kell mondjam, tisztelt képviselőtársaim, itt a sorok között kiolvasható a Magyar Nemzeti Bank jelenlegi vezetőjének felelőssége is. Azonban én a koalíció hibájául rovom föl, hogy erről itt diszkréten hallgatnak, erről nem beszélnek. Leírják azt az 5. pontban, hogy az MNB elnökei nem tettek meg mindent a vezető beosztásból következő fokozott gondosság elvárhatósági szintjén a veszteség kialakulásának megakadályozásáért. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ezek a veszteségek az elmúlt 10-15 évben keletkeztek, és ebből a 15 évből mondjuk, hét vagy nyolc évig Surányi György volt a jegybankelnök, akkor az ő felelőssége - ha csak időrendileg is nézem ezt az intervallumot - ebben bőségesen bent van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amit szeretnék még elmondani: sajnálom, hogy úgy nézem, Surányi György úr elment az ülésteremből, megpucolt, jó lépés volt a részéről, mert meg szerettem volna tőle azt kérdezni, hogy amikor a Magyar Nemzeti Bankban a veszteségek már kézzelfoghatóak, és ők kineveznek egy Paul Auerbach nevű holland bankárt, akit azzal bíznak meg, hogy a CW Bankot reorganizálja, minőségileg feljavítsa, majd értékesítse, szervezze meg az értékesítést, ez a Paul Auerbach nem végzi el a feladatát, nem tudja megtáltosítani a CW Bankot. Ugyanakkor 1 millió 450 ezer dollár kifizetésre kerül a részére; 350 millió forintnak megfelelő ez az összeg. A kifizetés jogcíme vitatható, aggályos, ugyanis el nem végzett munkáért került kifizetésre 350 millió, néhány hónapos tevékenység után.

Képviselőtársaim! Hol élünk?! A magyar családoknak nem tudunk, nem tudnak érdemleges szociális segélyt adni, a családi pótlékot néhány száz, néhány ezer forinttal emelik, ugyanakkor egy holland bankárnak egy végül is mégiscsak magyar állami bankban kifizetnek 350 millió forintot. Hol van itt az igazságos arány szerinti jövedelemelosztás?

Ennek a pénzügyi tranzakciónak a fő kivitelezője, amellett, hogy mindenféle politikai, erkölcsi felelősség terheli Surányi Györgyöt... - azonban fölmerül helyettesének a neve is, aki a rendelkezésünkre álló, nagyon intenzív levelezés, faxváltogatás alapján megállapítható, hogy végső soron a Magyar Nemzeti Bank Surányi György által kineveztetett alelnöke, Ricke Werner a tranzakció elrendelője, utasítója; Láng László, a frissen kinevezett bécsi CW Bank-igazgató pedig egy liechtensteini off-shore cégen keresztül ezt a kifizetést megparancsolja, hogy megtörténjen, sőt vissza is igazolják ezt a kifizetést, hogy már megtörtént az 1 millió 450 ezer dollár kifizetése.

Képviselőtársaim! Ezek a dolgok nyilvánvalóak. Én a magyar parlamentben erről a kérdésről már másodszorra beszélek, hiszen azonnali kérdéseinkben az elmúlt évben képviselőtársaimmal együtt feszegettük már ezt a kérdést, azonban érdemi választ nem kaptunk. Számomra úgy tűnik, a kormánypártok részéről, illetve a Legfőbb Ügyészség részéről mintha nem akarnák ezeket a dolgokat meghallani. Azáltal, hogy ezt a jelentést elfogadjuk, minden marad a régiben, semmiféle felelősségre vonás nem történik, a dolgok továbbra is kedvezőtlenül mennek. Én úgy érzem, nem elégséges ennyivel lezárni ezt az ügyet. Folytatásra volna szükség.

Köszönöm. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

 

(12.10)