BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársak! Örülünk annak, hogy ez a jelentés végre a parlament elé került, és sajnáljuk, hogy az 1999. évről szóló jelentés nem a 2000. évben került ide.
Ez be volt ütemezve december végére; akkor úgy értesültünk, hogy dr. Matolcsy György, az Országos Atomenergia Bizottság elnöke megbetegedett - hiszen ebben a minőségében előterjesztő -, és nincs, aki helyettesítse parlamenti felszólalási joggal, tekintettel arra, hogy az államtitkár úr ebben a minőségben nem helyettese a miniszter úrnak. Mindenesetre örülünk, hogy ezek szerint ez a kérdés megoldódott, és tárgyalhatjuk a jelentést; ezek szerint nyilván sor kerülhetett volna rá decemberben is.
A tartalmi részekre térve: a Magyar Igazság és Élet Pártja fontosnak tartja az Országos Atomenergia Bizottság rendszeres beszámolását az atomenergia hazai alkalmazásának biztonságáról. A képviselők számára hasznosak azok a tájékoztató jellegű fejezetek is, amelyek segítenek eligazodni ennek a nem egyszerű témakörnek az útvesztőjében. Örülünk azoknak a konkrét eredményeknek, amelyek az 1999. évhez kötődnek, ugyanakkor fenntartásokat ébreszt bennünk az a rózsaszínű kép, amit a beszámoló felmutat. Úgy tűnhet, mintha ezen a területen kizárólag pozitív eredmények lennének, és nem lennének megoldandó problémák, mulasztások. Annak alátámasztására, hogy a helyzet azért nem ennyire idillikus, két élő, megoldandó problémát szeretnék felvetni.
Az Országos Atomenergia Hivatal függetlensége a beszámoló szerint teljes mértékben rendezett, minthogy "Magyarországon a nukleáris biztonsági hatóság a kormány irányításával működik, s a függetlenségére vonatkozó nemzetközi elvárások érvényesítése érdekében a főigazgatót és helyetteseit a miniszterelnök nevezi ki". A valóságban azonban az Országos Atomenergia Hivatal felügyeletét a gazdasági miniszter látja el, ő egyben az Országos Atomenergia Bizottság elnöki tisztét is betölti. Ezáltal a függetlenség elve sérül, hiszen a Paksi Atomerőmű szakmai felügyelete is a Gazdasági Minisztériumhoz tartozik.
Hogy a bizottság, illetve a hivatal feladatát elkülönülve lássuk, elég a jelentésből a definíciót olvasni, mindkét esetben az első mondatot. "Országos Atomenergia Bizottság: az atomenergia alkalmazása területén döntés-előkészítő, koordinatív és külön jogszabályban meghatározott ügyekben döntéshozó és ellenőrző feladatokat lát el", majd ezt tovább részletezi, amiből világos, hogy az Országos Atomenergia Bizottság az atomenergia alkalmazásában érdekelt, és ehhez kapcsolódó feladatai vannak. Ehhez képest az Atomenergia Hivatal feladat- és hatáskörénél az első mondat: "nem támogatója és nem ellenzője az atomenergia alkalmazásának", tehát teljes függetlenséget definiálnak.
(13.20)
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 2000. május 21-e és június 2-a között ellenőrző vizsgálatot végzett az Országos Atomenergia Hivatalnál, és jelentésének két pontjában tért ki a függetlenség, illetve az összeférhetetlenség kérdésére.
Az egyik ajánlása a következőképpen hangzik: "Az Országos Atomenergia Hivatal beszámoltatása olyan személyeken, testületeken vagy szervezeteken keresztül történjen, amelyeknek sem közvetlenül, sem közvetve nem feladata a nukleáris energia támogatása. Ugyanezek a rendelkezések vonatkozzanak tevékenységének a kormány általi felügyeletére az Országos Atomenergia Bizottságon keresztül." Jogosan nehezményezte tehát a jelentés az előzőekben említett szervezeti és személyi összeférhetetlenséget. Egyébként hozzá kell tenni, hogy ez az 1990-94 közötti időszakban nem állt fenn, hiszen ekkor Pungor Ernő tárca nélküli miniszter felügyelete alá tartozott az Országos Atomenergia Hivatal.
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség jelentésének egy másik pontja szerint: "Az Országos Atomenergia Hivatal ne vegyen részt olyan testület létrehozásában, amely az atomenergia felhasználása területén létesítményeket finanszíroz és üzemeltet vagy tevékenységeket folytat. Jelenleg ez a radioaktív hulladékokat kezelő közhasznú társaság megalakítására és a központi nukleáris pénzügyi alap menedzselési funkciójára vonatkozik." - állapítja meg a jelentés.
A központi nukleáris pénzügyi alap rendeltetése a radioaktív hulladékok végleges elhelyezésének, a kiégett üzemanyag átmeneti és végleges elhelyezésének, valamint a nukleáris létesítmények leszerelésének a finanszírozása. Az alappal a kormánynak az OAH feletti felügyeletet ellátó tagja - jelenleg a gazdasági miniszter - rendelkezik, az alap kezelője pedig az Országos Atomenergia Hivatal, amely létrehozta a jelentésben szereplő közhasznú társaságot. Így tehát nem véletlenül kifogásolja a jelentés ezt a helyzetet. Természetesen ezen elvileg lehetne változtatni, de sajnálatos módon az oktatási és tudományos bizottság ülésén az előterjesztő válaszából az derült ki, hogy az említett összeférhetetlenségek felszámolására nincs kormányzati szándék.
A másik, kiemelt figyelmet érdemlő kérdése a beszámolónak a Paksi Atomerőművel foglalkozó 3.2.1 helyen részletezett kérdés. Sajnos a beszámoló nem tér ki a nukleáris biztonság egyik legfontosabb összetevőjére, a humán tényezőre: a vezetők és a dolgozók felkészültségére, a munkahelyi légkörre, a bizalom és együttműködés kérdésére. Ezek a kérdések egy atomerőmű biztonságos üzemeltetése kapcsán nem kerülhetők meg. Olyan szélsőséges esetre is volt már példa a kanadai Ontarióban, hogy a hatóság kénytelen volt egy atomerőmű-üzemeltetési engedélyt felfüggeszteni a munkavállalók és a vezetés között kialakult bizalmi válság miatt.
Az atomerőmű és az MVM vezetésében 1994 végén és 1995 elején a Horn-kormány drasztikus és restaurációs jellegű személycseréket vitt véghez, amelynek következtében az említett humánszférában súlyosan negatív folyamat indult el, és ez még ma is tart. Az 1999. év történéseihez az a konfliktushelyzet is hozzátartozik, hozzátartozott, amiről a sajtó is részletesen tájékoztatott és a parlamentben is több képviselő vetette föl.
Információink szerint a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség jövő évi munkatervében szerepel a Paksi Atomerőmű üzemeltetési biztonságának felülvizsgálata. Ezért sem halogatható tovább az erőmű biztonságos működésének fenntartása érdekében az emberi tényező kérdésével kiemelten foglalkozni és a szükséges intézkedéseket meghozni. Meg kell mondjam, hogy az utóbbi időben a vezetésben bekövetkezett személyi változás sem megnyugtató számunkra ebben a tekintetben.
Befejezésül hadd szóljak néhány szót e jelentés kapcsán a jövőről is. A MIÉP egyetért azzal, hogy meg kell vizsgálni a Paksi Atomerőmű további üzemeltetésének, valamint kapacitásbővítésének a lehetőségét. Erre egyértelmű nemzetközi példák vannak mind az üzemeltetés meghosszabbítására, mind pedig a hozzánk hasonló típusú erőműben a kapacitás növelésére.
Ebben a tekintetben nyilvánvalóan kiemelten kell majd a biztonsági kérdéseket kezelni. Mi azonban nem csupán azt tekintjük mérvadónak, hogy alapjaiban egy szovjet típusú erőművel van dolgunk, amivel kapcsolatban fölmerülhetnek biztonsági kérdések, hanem ez egy olyan rendszerű és átalakított változat, amelynek a minősítése a nemzetközi szervezetek vizsgálata alapján megfelelő. Nyilvánvalóan egy ilyen kapacitásbővítés és élettartam-hosszabbítás másképp nem is következhet be, mint a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség teljes vizsgálatával és jóváhagyásával. Tehát ebben a tekintetben még azt a kérdést sem kell fölvetnünk, hiszen triviális, hogy egy ilyen támogatandó bővítés és élettartam-hosszabbítás csak a biztonsági tényezők legteljesebb mértékben történő teljesítése alapján lehetséges.
Ehhez a kérdéshez tartozik az elmúlt év végén a költségvetési vita során nagy vihart kavart téma, nevezetesen a nukleáris pénzügyi alap kérdése, értékállósága. Úgy ítéljük meg, hogy amennyiben ez a bizonyos élettartam-hosszabbítás valóra válik, aminek úgy látjuk, a lehetőségét meg lehet teremteni, abban az esetben újra kell gondolni, hogy a tervezett és a jelenlegihez képest eltérő élettartam végéig hogyan és milyen mértékben kell ezt a bizonyos pénzügyi alapot feltölteni, mivel úgy gondolom, hogy ebben a tekintetben éppen a környezetvédelem területén dolgozó szakemberek vagy az e terület iránt különösen érzékeny képviselőtársak is meg kell hogy egyezzenek a tévesen atomlobbinak nevezett képviselőkkel abban, hogy a nukleáris pénzügyi alap feltöltése, ennek a biztonsága éppen környezetvédelmi szempontokból szükséges. Mert amíg természetes, hogy az atomerőművek működésében meglévő veszéllyel számolni kell, ugyanakkor más szempontból a legkörnyezetkímélőbb erőműről van szó.
Köszönöm szépen a figyelmet és türelmet. (Taps a MIÉP padsoraiban.)