GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Ennél a törvényjavaslatnál eddig azért tartózkodtam, mert sokáig arra gondoltam, hogy a szakemberek vívják a csatát, de most eljutottunk a törvényjavaslat másik lábához, a törvényességhez, a jogállamisághoz, a jogkövető magatartáshoz. Ahogy Csizmár Gábor vagy Horn Gábor elmondta, a jogkövető állampolgárban újra meginog a hit, mert azt mondja, hogy mit tesz a kormány, és nem először teszi, hanem sokadszor. Megkerül hatályos törvényeket, és törvényt alkot saját maga számára mindenféle píár- és egyéb más indokokkal azért, hogy ne kelljen betartani jelesül most a felsőoktatásról szóló törvényt.

Aki valaha is közel került ahhoz, hogy akár alapítványi vagy más formában egy főiskolai kart vagy bármit létesítsen, tudja, hogy milyen nehéz a folyamat, min kell végigmenni, milyen stációk vannak. Ezzel szemben az, amit Horváth János képviselő úr elmondott, nagyon jó, mert a lényege pont ez: a kormány, ha szándékot akar kifejezni a szerződő partnereivel szemben, és nem átverni akarja őket, akkor egy országgyűlési határozati javaslattal jelezheti, hogy szándékom van, komoly szándékom van, ráutaló magatartásom van, hogy akarok egy ilyen egyetemet létrehozni.

De képviselőtársaim, a címében is az van, hogy egyetem állami elismerése. Ezért igaz az Horn Gábor példája, hogy még nincsenek követelmények a teljesítésre, de az elismerésről már törvényjavaslat van. Nekem röviden már csak arra van lehetőségem, hogy megkérdezzem, képviselőtársaim, ha a törvényt megalkotjuk, utána kin kérjük számon, ha - mondjuk - nem valósul meg ez az egyetem. Ki lesz érte a felelős? Ki a számon kérhető egyén vagy szervezet? Köszönöm szépen.