CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Négy dologra szeretnék reagálni az elhangzottak közül. Egyrészt arra, hogy a piac nagy-e vagy kicsi, és kell-e erre szabályozás. Ha minden 7 vagy 7-9 milliárdos piacra törvényt alkotna az Országgyűlés, akkor a következő tíz évben megállás nélkül csak ilyen típusú törvényeket alkotna. Ez nem akkora piac, amely mindenképpen törvényért kiáltana. Kényszerpiac, ez már valódi sajátossága, de ebből is van jó néhány, az energia mellett az élelmiszer, a gyógyszer és sok minden más, ahol szintén kényszerpiacról beszélhetünk, mégse feltétlenül alakul ki törvényhozási szükséglet.

 

 

(12.10)

 

 

Továbbra is azt gondoljuk, hogy nincs ilyen szabályozási igény - amennyiben van, akkor persze következetesen kellene a szabályozást elvégezni.

Kérdezte Kádas képviselőtársunk, hogy miért adunk be módosítókat, ha nem értünk egyet az egésszel. Nyilván még nem volt ellenzéki szerepben, akkor majd ki fogja próbálni egyszer - remélhetőleg a következő ciklusban -, de nem ez a kérdés, hanem inkább az, hogy miért adunk be módosító indítványt. Azért, mert szeretnénk, hogy ha már önök alkotnak egy törvényt, akkor legalább használható törvény legyen, és megkísérelünk olyan módosító indítványokat benyújtani, hogy legalább alkalmazható legyen, és kármentésként azokat a veszélyeket kiszedjük a törvény alkalmazása előtt, amelyek egyébként látszanak a törvény szövegéből. Kis hatékonysággal teszi ezt az ember természetesen, de legalább világossá teszi a szakma és az önök számára is, hogy hol van a két álláspont között a különbség. Egyébként, azt gondolom, részletkérdésekben akkor lehet kompromisszumot kötni, ha koncepcionális kérdésekben nem értünk egyet egymással.

Úgy gondolom, nem lényegtelen, hogy lehet-e befolyásolni a tartalmat, vagy sem az évenkénti pályázattal (Az elnök jelzi az idő leteltét.), nem gondolom, hogy azzal kell, hanem a tankönyvvé nyilvánítási eljárással kell a tartalmat oly módon befolyásolni, hogy szakszerű legyen a tankönyv.

Köszönöm szépen.