CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! E vitaszakaszban a 103-104. ajánlási ponthoz kapcsolódóan egyrészt szeretném megköszönni a kormánynak, hogy rugalmas volt a tekintetben, hogy megfogadta az általános vitában elhangzottakat, nevezetesen tudomásul vette, hogy létezik a Tankönyves Vállalkozók Testülete, és elfogadja azt a megoldást, hogy a létező szervezet alakulhasson át köztestületté. Ez látható a 103. pont kormányzati támogatásából. Úgy gondolom, hogy ez egy jó irányba tett lépés.

A magunk részéről a 103-104-eshez is adunk be olyan típusú kapcsolódó módosító indítványt, ami szövegpontosító jellegű. Kérjük a kormányt, hogy ezt valóban szövegpontosító jellegűnek élje meg; nem akarjuk tovább feszegetni ezt a kérdést, mert ez egy jó irányba tett szabályozási kérdés, pusztán a pontos alkalmazhatóság érdekében tesszük a szövegszerű javaslatunkat.

Mivel itt a testületről és annak létrejöttéről van szó, egy pillanatra visszautalnék az előző vitára. Sági képviselő úr egy kétpercesben azt mondta, hogy mi a problémákat jeleztük a '98-as, a közoktatási törvényről szóló vitában, és mégsem történtek olyan dolgok, amiket gyanúként vagy lehetőségként felvetettünk.

Azt gondolom, hogy van két különbség. Az egyik, hogy ez a törvény konkrét ügyekben ad lehetőséget a miniszternek a döntésre oly mértékben, hogy magának a döntési eljárásnak a szabályozására is a miniszternek ad felhatalmazást, és közben egy létező társadalmi szervezetet a köztestületté való fölemelés helyett lényegében miniszteri gyámság alá rendel olyan kérdésben, amiben egyébként a miniszterhez települnek a hatáskörök.

A közoktatási törvény hál' istennek nem tudott mindent a miniszter hatáskörébe telepíteni. Ott is valóban jelentős centralizáció ment végbe a minisztériumi döntések kérdésében vagy a miniszter döntési felelősségét illetően - azzal sem értettünk egyet. Igen, ebben a tekintetben következetesek vagyunk: most sem értünk egyet ezzel a döntéscentralizációval.

Azzal azonban - és ez a másik megjegyzésem -, hogy másfél év alatt nem volt olyan konkrét ügy, ami a korrupció gyanújaként jelenhetett meg, ez azonban nem azt jelenti, hogy a szabályozásnak olyannak kellene lennie, hogy ne is legyen kontroll-lehetőség ennek a problémának a kiszűrésére. Egyáltalán nem igazolja az, hogy másfél évig nem volt korrupciós eset azt, hogy ne kelljen olyan szabályozási elemeket bevinni a rendszerbe, ami kiszűri a lehetőségét is a korrupciónak.

Mi az előző vitaszakaszban indokoltan erre tettünk javaslatokat. Azt kérem, hogy értsék meg: nem politikai támadásnak indult a dolog, hanem megelőzésnek, és ha a kormány meg akarja előzni a korrupciót és támadást indított ellene - ami helyes törekvés -, akkor kérjük, azt vegye figyelembe, hogy a saját tevékenységére vonatkozóan még a gyanút is próbálja elhárítani magától, pont azzal, hogy olyan döntési mechanizmusokat alkalmaz, amelyek lehetetlenné teszik, hogy egyszemélyi, kontroll nélküli döntések szülessenek.

Köszönöm szépen.