BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Két percben nagyon röviden érvelni szeretnék magam is az egyeztetési folyamat mellett, hogy az új szabályozásban ezt az értéket meg kellene őrizni, át kellene emelni. A LXIII. törvény sok tekintetben kifogásolható, sok tekintetben vitatható, de a szabad demokraták szemében az változatlanul értéke, hogy volt benne egy ilyen egyeztetési kényszer. Azt gondolom, hogy a szubszidiaritás elvét adnánk fel, ha erről lemondanánk.

Arról lehet és kell is vitatkozni, hogy az az egyeztetés akkor most megyei szinten vagy regionális szinten, hogyan történjen, de hogy a döntést szabályozni kell a törvényben, és hogy közelebb kell vinni az érintettekhez, azt gondolom, ez alapérték a szemünkben. Következésképpen nem tudjuk elfogadni azt a törvénymódosítást, amelyet a tárca elénk tett, és amely igazából centralizálná a döntési lehetőségeket; ugye, a változtatásokról, a módosításokról beszélünk, hiszen a kapacitás nagyja, lényege meg van határozva, mégpedig a LXIII. törvény alapján van meghatározva.

Ami módosítás ezután következne, az igenis okkal és joggal veti fel, ébreszti fel bennünk az önkényesség gyanúját. Azt gondolom, a kormánynak is érdeke lehetne elkerülni ezt a látszatot, ezt a benyomást, vagyis nem a kézi vezérlés irányába, hanem ellenkezőleg, a normatív szabályozottság irányába kellene haladni. Éppen ezért a magam részéről támogatom ezt a 18. pontban megjelenő gondolatmenetet.

Két percbe ennyi fért bele, esetleg egy következő kétpercesben folytatom. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)