GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a hozzászólásomat azzal kezdjem, számomra nem meglepő az, hogy az államtitkár úr is és az elnök úr is - anélkül, hogy bármit mondtunk volna - óvó, intő szavait elmondta.

Én a hozzászólásomat azzal szándékoztam kezdeni - és ezért mondtam, hogy számomra nem meglepő az, amit önök elmondtak -, hogy kicsit több, mint egy évvel ezelőtt, 2000. március 21-én Glattfelder államtitkár úr a következő gondolatokkal fejezte be a Magyar Energia Hivatalról szóló jelentés elfogadását megelőző zárszavát: "A hivatal a kormánytól, így a Gazdasági Minisztériumtól is függetlenül működik, és ezt a függetlenségét a jövőben is támogatni kívánjuk." Ezzel még rendben is volnánk, mert akkor a patkó mindkét oldalán minden hozzászóló ezt a óhaját megfogalmazta, ezt a kívánságát elmondta. Ebben egyetértettünk.

De ami még érdekesebb: az államtitkár úr azt mondta, hogy feleslegesnek tűnik, hogy az Országgyűlés plenáris üléséből fél napot vegyen igénybe az Energia Hivatal jelentésének vitája; vizsgálja meg a Ház annak szükségességét, hogy valóban plenáris ülésen kell-e ezt a tevékenységet elvégeznünk. Nos, amiért nekem ezzel gondom van, és ezt elkezdtem:

Tisztelt Államtitkár Úr! Ha ön is részt vett volna a kihelyezett ülésen vagy a gazdasági bizottság más alkalmakkor energetikai kérdésekkel foglalkozó ülésein, akkor lett volna lehetőségünk számos olyan kérdésnek a részletekbe menő megvitatására, amelyek bent vannak ebben a jelentésben, vagy nincsenek bent valamilyen oknál fogva. Ott lehetőségünk lett volna megkérdezni, önöknek lehetősége lett volna válaszolni, így viszont most rettentően furcsa, mert nem tudjuk, hogy miért nincs bent, van-e emögött valamilyen más szándék vagy valami egyéb.

Ezen túl, tisztelt képviselőtársaim: ez a jelentés, ami most előttünk van, meggyőződésem, hogy tökéletes korrajz a Fidesz-kisgazda-kormány rendkívül erőszakos, mindent maga alá gyűrő káder- és személyzeti politikájának. A beszámoló bemutatja azt, hogy a regulátori szerepre hivatott Magyar Energia Hivatalt hogyan gyűrte maga alá a kormányzat, és a hivatal lépésről lépésre hogy vonul vissza vagy - másképpen megfogalmazva - hogy veszti el a szakmai tisztességét. Erre konkrét példákat fogok hozni a beszámolóból.

Abban változatlanul egyetértünk, mert a '94-es törvény a feladatait tökéletesen körülírta a hivatalnak, akár az engedélyezés kérdése, a fogyasztóvédelem vagy az ár-előkészítési ügyekben. Az engedélyezéssel mint hatósági feladattal - és erről részletesen ír beszámolójában a főigazgató úr - nincs gond.

A fogyasztóvédelemnél már sokkal érdekesebb a dolog. Az a néhány száz panasz, mondhatnánk, hogy elenyésző a több milliós fogyasztói körhöz viszonyítva, de a témák, a tárgyak viszont már érdekesek. Abban az esetben, ha akár csak 5-10 fogyasztót érint, hogy számlázási vagy egyéb dologgal probléma van, akkor az nagyon súlyos és nagyon jelentős.

 

 

(9.50)

 

 

Még néhány gondolatot hadd tegyek a jelentés szerkezetéhez. Nagyon sajnálom, hogy most kimaradt a személyi feltételek kérdése ebből a jelentésből. Engedje meg a főigazgató úr, hogy én ebből arra a következtetésre jussak, 2000 nem tartozik a dicsőség éveihez, a hivatalt fokozatosan elhagyják a nagy tudású, jól felkészült szakemberek. Ez is sejtet valamit.

Gondom van az egész anyag szerkezetével. Gondolom, a képviselőtársaim is észrevették - pont azért, mert az előző évben hihetetlen nagy bizalommal fordultunk az akkor még ebben a szakmában pályakezdőnek számító Kaderják Péter úrhoz -, én emögött sejtem azt, hogy ezért ennek a jelentésnek több mint 50 százaléka a hősi múltról, az intézmény létrejöttéről szól, és mindössze alig egyharmada az, ami a 2000. évvel foglalkozik. Sőt, hadd reagáljak rögtön arra, amit Lázár Mózes elmondott, ezek szerint neki nem tűnt föl, hogy a 2000. évről szóló jelentésben érdekes módon pont az üzemzavarok vagy a fogyasztói elégedettség kérdése '99. december 31-én véget ért. Vajon miért? Most 2001. júniust írunk, ez a jelentés áprilisban készült, tehát lett volna lehetőség arra, hogy ezek az adatok ebben szerepeljenek. Én emögött mást sejtek, erre külön újra vissza fogok majd térni.

Egyetértek azzal, amit a főigazgató úr mondott, hogy az Energia Hivatal szerepe a jövőben hihetetlenül felértékelődik. Csak számomra nagyon rossz előjeleket mutat az, ami történik, és érdekes módon a paksi kihelyezett ülésen is így szól már a jegyzőkönyv, hogy a liberalizálódó energiapiacon a hivatal a jelenlegi jogszabályi felhatalmazás mellett nem lesz képes betölteni szerepét. Történt-e valami az elmúlt időszakban, kezdeményezés akár a gazdasági tárca részéről, hogy a hivatal meg tudjon majd felelni ezeknek a követelményeknek? Tehát azt gondolom, hogy itt komoly gondok vannak, és teljesen természetesnek tartom - ahogy a bevezetőben mondtam -, hogy egy hivatal, amelynek függetlennek kellene lenni és fokozatosan a függetlenség irányába kellene mozogni, nem írhat a beszámolójában arról, hogy milyen óriási feszültségek vannak. Mondhatnám azt, hogy Magyarországon nincs kaliforniai állapot, de rajta ülünk az időzített bombán, mert áramszolgáltatók nem fizetnek - az idő rövidsége miatt hadd mondjam azt -, perben áll lassan mindenki mindenkivel, és csak egy adott kis gombostűnyi feszültség kell még, amikor még komoly problémák lehetnek.

Az árszabályozás kérdéséről is hadd mondjak néhány dolgot. Tisztelt Képviselőtársaim! Az, amire mondtam az előbb a feszültséget, ha önök megnézik a jelentésben lévő táblázatot, pillanatok alatt kiderül, hogy a feszültségnek milyen valós okai vannak. Ha nő a termelőknél, a nagykereskedőknél az ár, mondjuk, 5-6 százalékkal, és alig ehhez hasonló mértékben nő a végfelhasználói ár, ez azt jelenti, hogy a szolgáltatói árrés fantasztikusan leszűkül. Ami számomra megrázó, hogy maga a jelentés le is írja, hogy például a villamosenergia-szektorban a költségvizsgálatok hatására drasztikus létszámcsökkentésre került sor, de odáig is elmegy, hogy zárójelben megjegyzi: a létszámcsökkentés a karbantartói létszámnál következik be, és ugyanennek az oldalnak az alján urambocsá! szerepel, hogy nő az üzemzavarok száma, nő a hibaelhárítás időtartama. Tehát azt gondolom, hogy az e közötti összefüggéseket vizsgálni kellene, és ezt elénk kellett volna tárni.

A másik kérdés: egyszerűen badarságnak tartom, hogy a jelentés le meri írni azt, hogy csökkent a keresztfinanszírozás. Tisztelt Főigazgató Úr! A táblázatban benne van, nem én találtam ki a 2000. októberi, novemberi fordulót; az az ominózus 43 százalékos áremelés micsoda, ha nem a keresztfinanszírozás visszaállítása irányába tett lépés? De még tovább megyek, az ön szavait idézem szó szerint: "sikerült összerakni a 6 százalékot". Mi ez, ha nem a kormány gazdaságpolitikájának az egyenes, direkt kiszolgálása?

A hivatalnak szerintem akkor, amikor az árszabályozási feltételekben gondolkodik, úgy kéne eljárni, ahogy ez a törvényben írva van, hogy védi a fogyasztót, ugyanakkor a biztonságos ellátást, az indokolt költségek megtérülését, a tartós működéshez szükséges nyereség biztosítását, és - a végére hagyom, mert az anyag egyik legnagyobb hiányossága - mindössze egy helyen említi a környezetvédelmi célú kiadásokat, ami, ha akarjuk, ha nem, többletköltséget okoz. Ez abban az összefüggésben szerepel, hogy ezeknek az érvényesítésére még nincs lehetőség. Kérem tisztelettel, mikor lesz, hogy lesz? Szó esik arról, hogy erőművek elfáradtak a hosszú munka során, bezárásra kerülnek, el kell őket takarítani. Ki fogja, milyen fedezettel? Ezt lehetne még egészen odáig ragozni, hogy Paks.

Még az árakról. Az, hogy az árakat ilyen állapotban tartjuk, és a kormányzat nem működtet semmi olyan rendszert, ami megfelelő kompenzációt biztosítana szociálpolitikai célokból, én a Héra Alapítványról nem akarok beszélni, de arról is hosszasan lehetne beszélni, hogy ezt egyes kormánypárti képviselők hogyan használják föl kampánycéljaikra. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen, elnök úr, a következő tíz percben folytatnám.