BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ebben a vitaszakaszban két típusú módosító javaslatot nyújtottak be ellenzéki képviselők. Az egyik típusú módosító javaslat - ha úgy tetszik - stilisztikai, nyelvi jellegű. Podolák képviselő úr adott be egy egész sor egymással összefüggő módosítást, amelyben a kormány által választott "monetáris tanács" kifejezést "jegybanktanács"-ra alakítja vissza. Én már az általános vitában is elmondtam, hogy magam is azon a véleményen vagyok, hogy függetlenül attól, mire jutunk ennek a szervnek a feladatát, összetételét illetően - amiben szintén eltér a kormányoldal és az ellenzék véleménye -, egy másik kérdés az, hogy hogyan nevezzük ezt a szervét, ezt az irányító testületét a Nemzeti Banknak.

Értem azt, hogy ha a Fidesz valamit módosít, akkor az azt a benyomást keltse, hogy itt most minden megváltozott, minden újrakezdődik, több, mint kormányváltás, több, mint jegybankelnökváltás, új élet kezdődik - és akkor a megszokott magyar kifejezés helyett hozzunk be egy idegen szót. Azt hiszem, hogy akik most ebben a teremben jelen vannak, azok mindannyian tudják, mit jelent az a szó, hogy "monetáris" - ha kimegyünk ebből a teremből, akkor már sokkal kevesebben. Azt a szót, azt a szintén idegen eredetű szót, hogy "bank", viszont mindenki érti Magyarországon, ez ma már magyar szó; a "jegybank" is magyar szó. Miért nem lehet továbbra is jegybanktanácsnak hívni ezt a valamit? Mi az oka annak, hogy a kormány Podolák képviselő úr ezen módosító javaslatait elutasította?

Szeretném emlékeztetni az államtitkár urat arra, hogy neki bármikor joga van szót kérni a vitában, és terjedelmi korlátozás nélkül elmagyarázni nekünk, hogy a kormány miért nem támogatja ezt vagy azt a javaslatot. Emlékeim szerint... (A padsorok közé lépő Rogán Antalt megpillantva:) - no, erősítésként megérkezett Rogán képviselő úr is, úgyhogy ő is segíthet nekünk mint a Fidesz vezérszónoka annak elmagyarázásában, hogy miért nem támogatják még az ilyen típusú, nyelvi természetű módosító javaslatot sem. Nagyon nyomatékosan a figyelmükbe ajánlom Podolák képviselő úrnak ezt a javaslatsorozatát.

Most áttérnék a nem nyelvi, hanem érdemi természetű módosító javaslatainkra.

A szabad demokraták részéről Tardos Márton képviselőtársammal együtt nyújtottunk be módosító javaslatot abban a kérdésben is - és ha jól értem, ez ennek a vitaszakasznak a tárgya -, hogy ki is ellenőrizze a jegybankot, hogy milyen az Állami Számvevőszékkel való kapcsolat, hogy vajon az Állami Számvevőszék ellenőrizze-e a jegybankot vagy legyen felügyelőbizottság. Mi, szabad demokraták - és hozzánk hasonlóan szocialista képviselőtársaink - ebben a kérdésben azt az álláspontot képviseltük, hogy maradjon a jelenlegi állapot. Azok a módosító javaslataink, amelyek ebben és a következő vitaszakaszban ezt a kérdést tárgyalják - nem árulunk zsákbamacskát -, a kormány által javasolt új felállás szerint a hatályos felállást akarják megtartani, mi visszahoznánk, illetve a mi, tehát a szabad demokraták módosító javaslatai arra irányulnak, hogy az új helyett a hatályos törvény szövegezéseit hozzuk vissza.

Mi indokolja, tisztelt képviselőtársaim ezt a megoldást? Semmi. Csak az, hogy ma ez van, és a mi megítélésünk szerint, hogy ezt megváltoztassuk, azt nem indokolja semmi. Márpedig alapvető jogelv az, hogy ha van egy hatályos megoldás, amely egy évtizede bevált, amelynek a létrehozásakor - egy évtizeddel ezelőtt - egyetértés volt ebben a megoldásban, hogy egy nemzeti intézmény szabályozásában ezt a megoldást elfogadta a magyar társadalom, a magyar szakma, a magyar közvélemény, akkor nincs indoka annak, hogy ezen változtassunk, különösen nincs indoka ennek, ha ehhez a változtatáshoz nem sikerül megszerezni az ellenzék támogatását, és emiatt az egész törvény a kormánykoalíció törvényévé válik, ahelyett, hogy az egész parlament törvénye lenne.

Mivel indokolták önök ezt a módosítást? A legfontosabb indokuk emlékeim szerint - majd megerősítenek vagy cáfolnak -, hogy nem szokás Európában az, hogy a jegybanknak legyen egy olyan felügyelőbizottsága, amelyben a pártok képviselői benne vannak, az ilyen ritka vagy egyáltalán nincs külföldön, ezért Magyarországon sem indokolt ilyennek lennie. Én elfogadom, tisztelt Országgyűlés, hogy ez ritka. Csakhogy Magyarország egyelőre még egy másfajta ország, sőt egyre inkább másfajta ország. Hiszen mit is hivatott kifejezni az a tény, hogy a jegybanknak - meg úgy mellesleg az ÁPV Rt.-nek, tehát a privatizációs intézménynek - van egy olyan felügyelőbizottsága, amelyben jelen vannak a parlamenti pártok? Ez azt hivatott kifejezni, amit annak idején az első szabadon választott kormány vezetője, Antall József miniszterelnök azzal kívánt kifejezésre juttatni, hogy az ÁPV Rt.-nek még az igazgatóságába is meghívta a parlamenti pártok képviselőit, noha erre semmilyen törvény nem kötelezte; nevezetesen azt, hogy ezek nemzeti intézmények, hogy ezek nem egyszerűen a mindenkori kormány intézményei, sőt a jegybank egyáltalán nem a mindenkori kormány intézménye, hanem egy, a kormánytól független gazdasági intézmény, amely tehát egyformán kell hogy viszonyuljon kormányhoz és ellenzékhez. Ezt fejezte ki az, amiben 1991-ben a jegybanktörvény születésekor a parlament megegyezett, tehát hogy legyen ott egy olyan felügyelőbizottság, amelyben jelen vannak a parlamenti pártok. Ráadásul eltérően azoktól a nyugati országokból, amelyekre önök hivatkozni szoktak, ebben az országban - és hozzáteszem: ebben a régióban - a jegybank politikai befolyásolása a mindenkori kormánytöbbség részéről egyáltalán nem ismeretlen, korábban sem volt ismeretlen, és most különösen nem ismeretlen.

Meg kell kérdeznem az államtitkár urat vagy Rogán képviselő urat mint a Fidesz vezérszónokát, hogy azokban az országokban, ahol nincs hatpárti felügyelőbizottság a jegybanknál, van-e olyan, hogy a hivatalban lévő kormány pénzügyminiszterét nevezik ki a jegybank elnökévé, és hogy utána ez az új jegybankelnök olyan lépéseket tesz, amelyekkel legalábbis kifejezésre juttatja azt az igényét, hogy számosan távozzanak onnan azok közül, akik korábban ott tevékenykedtek. Van-e ilyen azokban az országokban, amelyekben nincs a jegybanknak hatpárti felügyelőbizottsága? Nagyon jól tudják, hogy nincs, azokban az országokban nem fordul elő, hogy a hivatalban lévő kormány pénzügyminiszteréből jegybankelnök lesz. Az még csak-csak előfordul, hogy egy korábbi kormány pénzügyminiszteréből, akinek a pártja most esetleg éppen ellenzékben van, lesz jegybankelnök, de hogy a hivatalban lévő kormány pénzügyminiszteréből jegybankelnök lesz, ez nem képzelhető el ezekben az országokban.

Azt gondolom tehát, hogy egy ilyen országban, amelyben ilyen helyzet kialakul, teljesen jogos igény, teljesen jogos szimbolikus gesztus, hogy a jegybanknak legyen egy olyan felügyelőbizottsága, amelyben a parlamenti pártok jelen vannak. Ez inkább szimbólum, mint több, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a felügyelőbizottság sok mindennel foglalkozik, csak éppen a jegybank monetáris politikájával nem feladata foglalkozni, az a jegybanktanácsba való kérdés.

Azt gondolom, azokból a megfontolásokból, amelyeket előadtam, az a módosító javaslatunk - és a hasonló tartalmú, másképp fogalmazott szocialista párti módosító javaslat -, amely a hatpárti felügyelőbizottság fenntartására irányul, messzemenően indokolt módosító javaslat.

 

(12.10)

 

Örülnék, ha a Fideszes képviselőtársaim vagy államtitkár úr érvekkel cáfolná azt, amit ebben a kérdésben előadtam. Köszönöm szépen.