BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Egy nagyon kicsi törvénymódosítási szándék van a kezünkben, amiről Salamon képviselőtársam beszélt. Én a bizottsági vitában elismertem, hogy tulajdonképpen egy kodifikációs zavarról van szó.
Engedjék meg, hogy nagyon röviden, de azért egy kicsit tágabb kontextusba helyezve vizsgáljuk meg ezt a kérdést, hiszen olyan törvényhez nyúl hozzá most Salamon képviselőtársam, amelyik a '97-ben elfogadott nyugdíjreformcsomag része, az egyik jelentős törvény ezek közül.
Mint emlékezetes, akkor az 1975. évi II., a társadalombiztosításról szóló törvényt váltottuk ki, váltotta ki a parlament négy önálló törvényjavaslattal. A '75. évi II. törvény akkor már kezelhetetlenül zűrzavaros volt, ezerszer módosítva, következésképp nagyon-nagyon nehéz volt mindannyiunk számára a tájékozódás benne. Ezt a törvényt három olyan törvénnyel váltottuk ki, ami a nyugdíjakat érintette, és egy negyedik az egészségbiztosítást. De létrehoztuk a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvényt, ez merőben új volt, a munka, a figyelem nagy részét ez kötötte le, és ezzel párhuzamosan a társadalombiztosítási nyugdíj reformja volt a figyelmünk homlokterében.
Ez a harmadik törvény - amit röviden csak fedezeti törvény néven emlegettünk egymás között - az én emlékképeim szerint is sokkal kisebb figyelmet kapott, mint szükséges lett volna. Előkerestem a bizottsági vitában akkor elmondottakat, és fölelevenítettem: én magam is kritikával illettem ezt a törvényt. Úgy fogalmaztam, hogy tartalmilag is és technikailag is sajnos ez a leggyengébb a négy közül.
Megvizsgáltam, hogy vajon van-e olyan ellátási forma, ami a társadalombiztosítási jogviszony szüneteltetése okán nem jár az ellátottnak a gyeden kívül is, ugyanis ha csak a gyed lett volna, amitől elesik az illető, akkor nem lehetett volna azt mondani, hogy kodifikációs zavar van, hiszen gyed akkor nem létezett. A gyed '96-ban megszüntetésre került, következésképp koherensnek mondhattuk volna azt a gondolatmenetet, ahogyan a törvény a részleteket szabályozta.
De nem ez a teljes igazság, hiszen van, igenis van olyan ellátási forma, ami az anyának jár, szülés után jár, és attól függően, hogy volt-e vagy nem volt megelőző biztosítási viszonya, más ellátásra jogosult. Egészen pontosan a terhességi-gyermekágyi segély az az ellátási forma, ami jövedelemfüggő, következésképp valóban hátrányt szenved az a nő, aki nem tud a megelőző biztosítási viszonya alapján ilyet igénybe venni.
Mindent egybevéve tehát, én indokoltnak és szükségesnek tartom, hogy ezen a pici ponton korrigálásra kerüljön ez a törvényjavaslat.
A magam részéről azt ajánlom a saját képviselőcsoportomnak, a Szabad Demokraták Szövetségének, hogy ezt a módosítást hagyjuk helyben, fogadjuk el. Az a javaslat, amit Salamon képviselő úr benyújtott, külön módosító indítvány nélkül kezeli a problémát.
De meg kell jegyeznem, ha már szóba hoztuk ezt a törvényt, hogy van ebben a törvényben máshol is kisebb-nagyobb-apróbb lyuk, amit érdemes lenne kezelni. Az idő rövidsége okán egyetlenegy ilyet mondok: nem jár szolgálati év azoknak a mamáknak gyermek után (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akik '67 után szültek ugyan, de nem vettek igénybe gyest, következésképp lenne mit ebben a nyugdíjrendszerben tovább stoppolni.
Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps.)