MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Emléknapok soráról tárgyalt az elmúlt időkben a tisztelt Ház, a holokauszt áldozatainak, a kommunizmus áldozatainak, a magyar hősöknek a napjáról, mintha csoportosíthatók és szétoszthatók lennének a hősök, a mártírok, az áldozatok. Jó lenne a megemlékezések elaprózódása helyett valami egységes ívet adni emléknapjainknak. Van tavaszi szabadságünnepünk, március 15-e, és őszi, október 23-a. Őszi gyászünnepünk október 6-a, amely 1956-ban is nagy szerepet játszott a forradalomhoz vezető úton, és tavaszi, június 16-a, amikor ismét miniszterelnököt öltek meg; Magyarország háromszorosan legitim miniszterelnökét, honvédelmi miniszterét és a forradalom mindenesét, Gimes Miklóst végezték ki aznap, ideértve a korábban kivégzett, rendkívül szimpatikus és kemény Szilágyi Józsefet.

Csak csöndesen jegyzem meg, hogy bizony voltak olyan kivégzett társaink, akik valamennyi felsorolt emléknap alanyai, hősei voltak. Angyal Istvánra gondolok, meg Gáli Józsefre és a többiekre. A halottak segítettek nekünk, életben maradóknak a haza szabadságának, függetlenségünk visszaszerzésében. Gondolok a pártállami idők illegális megemlékezéseire, a halálra ítélt Péterfi Miklós '83-as temetésére, a rendőrök által inzultált tüntetéseinkre, és végül a '89. évi nagy temetésre. Akkor már folytak a nemzeti kerekasztal-tárgyalások, ahol a pártállam radikális utóvédei folyvást szemünkre hányták, hogy önjelöltek vagyunk, nincs legitimitásunk.

A Hősök terén megjelent mintegy 300 ezer ember méltósága, határozottsága, az egész fensége megváltoztatta a helyzetet: a halottak adtak nekünk a megjelent élőkön keresztül igazi megbízatást és igazi legitimációt. Köszönet emléküknek, amely sajnos kezd halványulni az egyre durvuló politikai arénában, a természetellenes és történelmietlen polarizációban.

Sajnos, már az első ciklusban megindult a hatalom mesterkedése, hogy megossza az '56-osokat, ami a mai napra szélsőségessé vált. A hatalom dönt arról, hogy ki a jó '56-os, ki a jó mártír és ki a rossz; melyik a jó kutatóintézet és melyik a rossz; melyik alapítvány kapjon pénzt, s melyektől kell elvonni azt a keveset, ami megmaradt. Kísértetiesen beteljesítve Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról című halhatatlan versének sorait: "ő mondja meg, ki voltál, / porod is neki szolgál."

 

 

(13.10)

 

Felerősödik jelentéktelen, szélsőségesen megnyilvánuló személyek hangja, akikről a kádárizmus évtizedeiben semmit sem hallottunk, s közben a csöndes '56-osok hangja elhalkul, elkedvetlenedve a hangos gyűlölködésektől még visszafogottan sem nyilvánulnak meg, pedig ők vannak többségben, hiszen a forradalmat nem vezérek és késői önjelölt parancsnokok csinálták, hanem közemberek százezrei a társadalom minden rétegéből, de elsősorban a fiatalok és a munkások.

Tízezrek élték meg - élnek még közülük -, túlélve az évtizedek száraz és szívós elnyomását, visszaszorítását, hiszen ők voltak a közellenségek, mialatt milliók hajtották fejüket igába és illeszkedtek be a pártállam rendjébe, tolva annak szekerét. A hangoskodók, a gyűlölködők, a kirekesztők "mi vagyunk az igazi '56-osok" felkiáltással hirtelen felismerik, hogy ők mindig jobboldaliak voltak; '56-ban is, amikor ennek a szónak egészen más volt a jelentése és a súlya. Ahelyett, hogy '56 fő jellemzőjét és fő üzenetét sugároznák: a szabadság és a függetlenség, az emberi jogok kivívása egyesített minket, akik a társadalom minden rétegét és nagy osztályát képviseltük; ahogy '89. június 16-án elhangzott, amikor Darvas Iván és Mensáros László felolvasták a kivégzettek nevét, életkorát és foglalkozását.

Emlékezzünk a forradalom sok kivégzett áldozatára és hősére, a sortüzek áldozataira, a harcok elesettjeire! Az utókornak nagy a felelőssége az ő megszemélyesítésükben, emlékük ápolásában. Vajon van-e közterület elnevezve Újpesten Kósa Pálról, dr. Rajki Mártonról és a többiekről? Bárány Jánosról a IX. kerületben, Nagy Józsefről és Szabó Lajosról a XIV. kerületben, Steiner Lajosról a VII. kerületben, Szabó bácsiról a II. kerületben, a húszévesen brutálisan összevert és kivégzett Mányi Erzsébetről és Farkas Mihályról Békéscsabán - csak hogy néhány példát kiragadjak. Vannak-e katonai egységek, objektumok elnevezve a kivégzett katonai hőseinkről, jelesül a jutadombiakról: Mecséri János ezredesről, Szendi Dezső alezredesről, Szabó Pál őrnagyról (Az elnök jelzi az idő leteltét.), Kicska János főhadnagyról, Rémiás Pál hadnagyról, és a többiekről, hogy csak néhány példát villantsak fel. (Az elnök ismét csenget.) Hajtsunk fejet 16-án '56 hősei és mártírjai előtt, és vigyünk egy-egy szál virágot sírjukra.

Köszönöm, elnök úr. (Taps.)

 

Előző Következő

Eleje Tartalom Homepage