DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség nevében szólok.

A munka ünnepe minden polgárt érint, elsősorban a dolgozókat, de a munkára vágyó és kész fiatalokat, és nem utolsósorban a nyugdíjasokat, akik azt kívánnák, hogy megdolgozott éveik után nyugodtan éljenek. A munka a megélhetésünk alapja, de kibontakozási lehetőség a tehetségünknek, a képességeinknek, egyéniségünknek, és nem utolsósorban itt láthatók az ember értékei is.

A kereszténydemokrata felfogás szerint minden munkát egyformán kell ünnepelnünk, azért, mert a munka ünnepén nem teszünk különbséget a munka és munka, dolgozó és dolgozó között. Szerencsés az az ember, aki egész életében dolgozott, örülhet az, aki emberi körülmények között folytatta vagy folytatja munkáját, és boldog lehet az, aki azt a munkát, amelyet végzett, szeretett. Fiatal ügyvédjelölt voltam, amikor dunántúli szegény szüleimnek azt mondottam: csodálatos hivatásom vagy foglalkozásom van, mert nagyon szeretem, amit csinálok, és ráadásul pénzt is kapok érte.

A munkanélküliség kegyetlen állapot. Nemcsak a megélhetést nem tudja biztosítani, sem a családalapítást, hanem a jövőt is sötétté teszi, és nem utolsósorban saját hazájában feleslegesnek érzi magát az ember.

Megismétlem azt, hogy a munka ünnepén minden ünnepet, minden polgárnak a munkáját és minden dolgozót egyformán kellene ünnepelnünk. Az a felfogás, hogy minőség szerint ünnepeljünk vagy pedig pártok szerint, egyáltalán nem helyes. Azért ismétlem a kereszténydemokrata felfogást, mert ez demokratikus felfogás, demokratikus országban is érvényesül, hogy a munka ünnepén ne legyen különbség munka és dolgozók között. Érdemes megemlítenem, hogy ez a felfogás egy nagyon érdekes véleményben látott napvilágot magyar vonatkozásban.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után sok menekült érkezett Amerikába. Az akkori munkaügyi miniszter, James Mitchell a következőket írta a Herald Tribune 1957. május 10-i számában: Nagy adományt kapott az Egyesült Államok, 30 millió dollár bónuszt, egy olyan nagy csoporttal, amely Magyarországról érkezett, éspedig - idézem szó szerint - szakmunkások, tudományos kutatók, orvosok és mérnökök. Érdekes, hogy elsőnek említi a szakmunkásokat; szokatlan, nálunk is, mert ő sem tett különbséget munka és munka között, dolgozó és dolgozó között, amikor az értéket és az emberi értéket nézte, nem pedig azt minősítette, amit mindnyájan tudunk, hogy ezeknek a gazdasági értéke, az anyagi ellenszolgáltatása természetesen jelentősen különbözik.

Úgy érzem, hogy az a felfogás, amely a kereszténydemokráciát jellemzi, hogy minden munkát és minden dolgozót egyformán értékeljünk, szembeszállt már régebben a XIX. századbeli ipari forradalomnak a borzalmas kapitalista mohóságával, ahol a munkásnak nem volt nagyobb értéke, mint egy szerszámnak, de a fasizmus és a kommunizmus elfogultságával is, ahol nem a munkát, nem a dolgozót, hanem a teljesítményt mérték, amilyen mértékben kiszolgálta a rendszert. Ezért borzalommal gondolunk vissza az első sztahanovistára, Muszka Imrére, és talán a többiekre, akiket szinte halálba sodort a rendszernek az az igénye, hogy valaki teljesítményt adjon, ne pedig a munkának és a dolgozónak a megbecsülését. Kényszermunka volt ez is, de az is, amikor százak és ezrek nem tudtak tehetségük és képességük szerint dolgozni, hanem a kijelölt munkát végezték, amelyben nem tudott érvényesülni a tehetségük. De kényszermunka volt az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének megállapítása szerint az a munka is, ahol a munkás nem tudta elhagyni a helyét; és Magyarország kormányát megbélyegezte az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által létrehozott kényszermunka-vizsgáló bizottság.

Igen tisztelt Országgyűlés! Úgy érzem, eljött az ideje annak, hogy a munka ünnepe valóban egyformán ünnepe legyen minden munkának és minden dolgozónak. Ne legyen a Magyar Szocialista Pártnak pártgyűlése vagy olcsó propaganda hangoztatásának a színtere, és különösen ne legyen az ötven éve szinte mozdulatlan, szervezetében elavult, céljában tétova Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének kampánygyűlése a Magyar Szocialista Párt mellett. (Az elnök jelzi az idő leteltét.) Kívánom, hogy a munka ünnepe ezentúl valóban méltó és egyforma ünnepe legyen minden dolgozónak, minden munkának, és a vidék, a város egyformán ünnepelje ezt a szép ünnepet. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)