HARRACH PÉTER szociális és családügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nem tudom ígérni, hogy rövid lesz ez az expozé, hiszen rendkívül jelentős törvényről van szó. Akit szeretünk, aki fontos nekünk, azt óvjuk és védjük; ezért, mivel gyermekeinknél nincs fontosabb számunkra, nehéz lenne eltúlozni a gyermekvédelmi törvény jelentőségét.

Hadd kezdjem egy idézettel, ami ide illik, és száz évvel ezelőtt fogalmazódott meg ebben a Házban, amikor Széll Kálmán miniszterelnök úr expozéjában a következőt mondta: "A gyermekvédelem az emberiség nagy és szent ügye, és emellett a közigazgatás költészete." Ha ez igaz, akkor azok előtt a tájékoztatást és a módosítást ismertető gondolatok előtt, amelyeket ismertetni fogok önökkel, egy-két gondolatot engedjenek meg a gyermekvédelemről, a gyermekek jogairól.

Korunk egyik legnagyobb vívmánya, eredménye az emberi jogok elismerése és ezeknek a jogoknak a tiszteletben tartása. Az emberi jogok körében a gyermekek jogai jelentős helyet foglalnak el. Elsődleges joga a gyermekeknek az, hogy családban éljenek és családban nevelkedjenek.

A '97. évi XXXI. törvény áttört egy falat, rést ütött a hagyományos gyermekvédelem falán, és azokat a szempontokat, amelyeket a gyermeki jogok jelentenek számunkra, érvényesítette.

Egyetlen kiegészítést hadd tegyek a mindenki által ismert gyermeki jogokhoz, illetve azok érvényesítéséhez. Amikor megpróbáljuk kikényszeríteni az emberi jogokat, akkor nem gondolunk arra, hogy van ennek egy talán hatékonyabb, a prevenció szempontját is figyelembe vevő megoldása. Nem csupán kikényszeríteni lehet a jogokat, hanem a jogot adó oldaláról is megközelítve megelőzni azokat az eseményeket, amelyek ezeket a jogokat sértik. Nem csupán a jogot érvényesítőnek, hanem a másik ember számára jogot adónak a szempontja is fontos, és ez valahol a lelkiismeret nevelésénél kezdődik, a gyermekek nevelésénél, amikor biztosítjuk azt, hogy a másik személy méltóságának tiszteletben tartása az egyén és a társadalom életében is megjelenjen. Ezeket a szempontokat a törvény módosítása során is figyelembe vettük.

Tisztelt Képviselőtársaim! A gyermekvédelmi törvény alapvetően azt a célt kívánta elérni, hogy minden rászoruló gyermek esélyegyenlőségét növelő ellátórendszer alakuljon ki, hogy a családot támogató és a családot helyettesítő struktúra egymásra épüljön. Természetesen megkülönböztetett figyelmet fordít azokra, akik valamilyen okból nélkülözik a családot. Jelentősen befolyásolja ez a törvény az önkormányzatok feladatait, a gyámhatósági munka rendszerét és feltételeit, a nyilvántartási rendszert, és átalakította a finanszírozási szabályokat. Azonban az elmúlt években a gyakorlat bizonyos hiányosságokra is rámutatott. Azt tapasztaltuk, hogy a nevelőszülői hálózat kiépítése a vártnál lassabban halad, az egyházak és civil szervezetek a kívántnál kisebb szerephez jutnak a gyermekvédelemben.

A módosítás célja az, hogy a családban nevelkedéshez való jog erőteljesebben érvényesüljön, hogy a saját családjukban nevelkedő gyermekek, amennyiben nem jutnak megfelelő ellátáshoz, akkor nevelőszülői családba kerülhessenek. A törvényjavaslat megerősíti, illetve néhány területen újrateremti a gyermekek ügyében eljárók társadalmi tekintélyét, előírja a gyermekjóléti és gyermekvédelmi rendszerben foglalkoztatott több ezer szakember megbecsülését, emberi méltóságuk tiszteletben tartását, tevékenységük értékelését és elismerését.

A törvényi megerősítésen kívül ezúton is szeretném megköszönni mindazok áldozatos munkáját, akik a segítségre szoruló gyermekek érdekében tevékenykednek. Az erkölcsi megbecsülésen kívül a törvényjavaslat a korábbinál nagyobb védettséget javasol a gyermekvédelemben dolgozóknak, elismerve, hogy hivatalból közfeladatot látnak el, és így megilleti őket a büntető törvénykönyvben rögzített sajátos védelem.

Tisztelt Képviselőtársaim! A gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézményhálózat az eltelt négy év alatt kiszélesedett, és egyre nagyobb arányban bizonyul alkalmasnak a gyermekek védelmének szolgálatára, hiszen fokozatosan teremtődtek meg a hosszú távú tervezés feltételei.

Sajnos a Magyarországon élő több mint kétmillió 18 év alatti gyermek 10 százaléka veszélyeztetett. A törvény elsősorban az ő védelmükkel foglalkozik. Ha már egy veszélyeztetett gyermek is van az országban, az is sok. Azt azonban eredményként tudjuk elkönyvelni, hogy számuk csökkent.

A törvény rendelkezik a kiegészítő családi pótlékról, a bölcsődékről, a családi napközikről, a gyermekek napközbeni ellátási kötelezettségéről, a helyettes szülői ellátásról is.

Az elmúlt években megindult reformfolyamatok eredményeképpen elmondható, hogy a veszélyeztetettként nyilvántartott gyermekek száma - ahogy említettem - folyamatosan csökken, és valamennyi településen létrejött az az intézményrendszer, amely ugyan ma még eltérő színvonalon, de létrejött és működik: a gyermekjóléti szolgálat.

 

(9.10)

 

A veszélyeztetettség megelőzésében, illetve megszüntetésében nagy szerepet töltenek be a gyermekvédelem intézményei is, a gyermekek és családok átmeneti otthonai. Számukat az ellátási igény miatt növelni kellett.

A családjukból kiemelt, gyermekvédelmi szakellátásban részesülő gyermekek száma 18 ezer fő, ami a gyermekeknek csaknem 1 százalékát jelenti. Az utógondozói ellátásban részesülő fiatal felnőttek, a 24 év alattiak száma 4 ezer, így együtt a gyermekvédelmi gondoskodásban 22 ezer fő él.

A nevelőszülők száma az elmúlt években lassú növekedésnek indult, számuk eléri a 4900 főt, és nevelőszülői családban él 9 ezer gyermek, illetve fiatal felnőtt, ami a gyermekvédelmi gondoskodásban élők 44,5 százalékát jelenti. Ha figyelembe vesszük, hogy a második világháborút követő években ez 58 százalékos volt, akkor nem csupán az erre való nagy igény és ennek az ellátásnak az emberközeli mivolta, de ez a tény is arra késztet minket, hogy növeljük a nevelőszülői ellátásban részesülők arányát. Meg kell említenem azt is, hogy az országos 44 százalékos átlagtól jelentős eltérések tapasztalhatók, nemcsak felfelé, de lefelé is, és sajnos Budapesten mindössze 20 százalékos a nevelőszülői ellátás. Ezen feltétlenül változtatnunk kell, a módosítások elsősorban ezt a célt szolgálják.

Az elmúlt években eredményként könyvelhetjük el, hogy a nagy létszámú gyermekotthonok kiváltásában sikerült a lakásotthonok irányába elmozdulnunk; körülbelül 300 lakásotthon működik ma Magyarországon.

Nagy gondot jelent a súlyos személyiségfejlődési, illetve beilleszkedési zavarokkal küzdő, továbbá a droggal és egyéb pszichoaktív szerekkel küzdő gyermekek számának növekedése, kevés az ellátásuknak megfelelő gyermekotthon.

A gyámügyi és gyermekvédelmi igazgatás a gyermeki jogok egyik legfőbb védelmezője, és e tekintetben valóban minden gyermek érdekében cselekszik. Az elsőfokú gyámhatósági feladatok 90 százalékát a 236 városi és 23 fővárosi kerületi gyámhivatal látja el, a speciális szakmai felkészültségre tekintettel községekre is kiterjedő illetékességgel. Olyan sorsdöntő kérdésekben döntenek a gyámhivatalok, mint a családba fogadás, örökbefogadás, gyámság, gondnokság, illetve egyéb perek kezdeményezése. A másodfokú gyámhatósági feladatokat, valamint a fiatalkorúak pártfogó felügyeletét a közigazgatási hivatalok gyámügyi és gyermekvédelmi igazgatási szervei látják el, kimagasló színvonalon.

Mindezekre tekintettel a törvényjavaslat változatlan alapelve, hogy a gyermek nevelésére elsősorban a családja jogosult és köteles, melyhez segítséget kell nyújtania az államnak és az önkormányzatnak. A gyermek neveléséért további meghatározott felelősséget kell megállapítania az államnak és a helyi önkormányzatnak. A rászoruló gyermek gondozásához, neveléséhez és társadalmi beilleszkedéséhez komplex, célzott és differenciált ellátást kell biztosítani.

A család életébe történő hatósági beavatkozás kizárólag akkor engedhető meg, ha az a gyermek érdekében elkerülhetetlen. A családból kiemelt gyermeket elsősorban örökbefogadó szülőnél, nevelőszülőnél, és ha ez nem lehetséges, családias gyermekotthonban kell elhelyezni. Ezt a mondatot szeretném megismételni, hiszen ez a törvénymódosítás lényege, és ha ez hiányzik belőle, akkor nem sokat tettünk. Tehát: a családból kiemelt gyermeket elsősorban örökbefogadó szülőnél, nevelőszülőnél, és ha ez nem lehetséges, családias gyermekotthonban kell elhelyezni. A struktúra változásának illeszkednie kell a helyi önkormányzatok jelenlegi feladat- és hatásköréhez, illetve a gyámhatóságok jelenlegi gyámügyi és gyermekvédelmi hatósági feladataihoz. A gyermekekkel kapcsolatos minden eljárásban és ügyben jusson érvényre a gyermeknek mindenekfelett álló érdeke.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat terjedelme nem teszi lehetővé számomra, hogy minden kérdésről részletesen szóljak, néhányat kiemelnék.

A törvényjavaslat új munkamegosztást szorgalmaz a gyermeki jogok hatékonyabb érvényre juttatása terén, amikor nevesíti a megyei, fővárosi gyámhivatalokban működő gyermekjogi képviselőket, valamint a család- és gyermekjogi biztost, aki elsősorban az érdekegyeztetés eszközeivel segíti a gyermeki jogok védelmét.

A helyi és települési önkormányzatok viselik változatlanul a gyermekek védelmének súlyát, de változó munkamegosztásban; a települési önkormányzatok elsősorban a családok megerősítését, a megelőzést segítő szolgáltatásokat és támogatási formákat, azzal, hogy a törvényjavaslat kötelezővé teszi minden 10 ezer fő lakosságszámot elérő település számára a bölcsődei hálózat kiépítését, 20 ezernél több lakost számláló települések esetén a gyermekek átmeneti otthonának, 30 ezernél több lakosú települések esetében a családok átmeneti otthonának működtetését, a 40 ezernél több lakosú település esetén gyermekjóléti központot. A megyei, fővárosi, illetve a megyei jogú városi önkormányzatok a felelősek az otthont nyújtó, valamint az utógondozói ellátások biztosításáért.

Az ellátottak jogbiztonságát növeli, hogy minden gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltató tevékenység végzése a törvényjavaslat szerint engedélyhez kötött, melynek során a működési engedélyeket részben a városi önkormányzat jegyzője, részben a megyei, fővárosi gyámhivatal adja ki. Ugyancsak növeli a módosítás a gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézményhálózat ágazati és szakmai ellenőrzési rendszerét azzal is, hogy nevesíti a megyei, regionális, illetve országos jelleggel működő módszertani intézmények feladatkörét.

Pozitívuma a törvényjavaslatnak, hogy átalakítja a normatív étkeztetés feltételrendszerét oly módon, hogy az érintett személyi kör állami támogatása a jelenleginél kedvezőbb lesz. A szociális indikációt csökkentő étkezés közel ingyenessé tétele érinti a fogyatékos, nagycsaládos és kiegészítő családi pótlékban részesülő gyermekeket. A családi hátteret ideiglenesen vagy véglegesen nélkülöző gyermekek számára biztosítani kívánja, hogy a lehető legrövidebb idő alatt más családhoz, örökbefogadói vagy nevelőszülői családhoz kerüljön, intézményben történő tartós elhelyezésük csak ennek meghiúsulása esetén kerüljön előtérbe. Ennek érdekében minden megyében létrejöttek a meghatározott végzettségű szakemberekből álló gyermekvédelmi szakértői bizottságok, illetve nagyobb hangsúlyt kap a vér szerinti szülő és gyermeke közötti kapcsolat megléte, illetve annak hiánya.

A helyettes szülői és nevelőszülői jogviszony alapvető tartalmi kérdéseit eddig kormányrendelet rendezte; garanciális okok miatt indokolt, hogy a kérdés törvényi szinten kerüljön szabályozásra. A törvényjavaslat elfogadása esetén a nevelőszülőnek, hivatásos nevelőszülőnek e tevékenységéért járó díjat 2003-tól a mindenkori éves költségvetési törvény fix összegben fogja megállapítani.

 

 

(9.20)

 

A törvényjavaslat kiemelt figyelmet szentel a tartósan beteg, a fogyatékos, a súlyos személyiségzavarokkal küzdő, alkohollal, droggal és egyéb pszichoaktív szerekkel küzdő gyermekek ellátásának, azáltal, hogy ellátásukra differenciált intézményrendszer kiépítését irányozza elő. Emellett megteremti a speciális szükségletű gyermekek nevelési felügyeletének jogi garanciáit, vagyis azt, hogy gondozásuk és nevelésük során jogaikat, továbbá személyes szabadságukat korlátozó intézkedés alkalmazására csak feltétlenül indokolt esetben, önmaguk vagy mások veszélyeztetése esetén kerülhet sor.

A gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó ideiglenes hatályú elhelyezés időtartama a gyermekek egyéni szükségleteire figyelemmel differenciáltan kerül szabályozásra, illetve a gyámi feladatokat ellátó gyermekotthon-vezetők, valamint a nevelőszülők eltérő jogait és kötelességeit hangsúlyosabban érvényesíti.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslatban foglalt jogok és alapelvek, új ellátási formák hathatós segítséget és támogatást abban az esetben jelentenek a családok és gyermekek számára, ha a célokhoz megfelelő anyagi eszközöket is rendelnek. A nemzetközi adatok is egyértelműen arra utalnak, hogy a prevenciós eszközök fejlesztése többszörösen olcsóbb, mint az ennek elmaradása esetén szükségszerűen belépő következmények kezeléséhez szükséges intézmények fenntartása. Mindez azonban jelentős megtakarításokat eredményez hosszú távon. Azonban nem közvetlen, ámde jelentős pénzbeli megtakarítást jelent, hogy a családok szociális biztonságának javulása, az a szociálpolitikai szemléletváltás, ami az elmúlt években megtörtént, a hajléktalanság csökkenése elvezethet a felnövekvő generáció magasabb szintű szocializációjához.

A törvényjavaslat előkészítő munkájába széleskörűen bevontuk az elméleti és gyakorlati szakembereket, a társadalmi és szakmai érdek-képviseleti szerveket is. A viták eredményeképpen alakult ki a törvényjavaslatban megtestesülő konszenzus.

Meggyőződéssel vallom, hogy a gyermekek védelmének ügye mindnyájunk közös ügye, ezért tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy járuljanak hozzá a javaslat elfogadásához, és ezzel közösen teremtsük meg a gyermekek védelmének egy magasabb szintű biztosítékát.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)