DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az elmúlt hónapokban néhány metszetben kíséreltem meg nagyító alá tenni Budapest helyzetét. Ezek a metszetek sok szépséget, fantasztikus perspektívákat, de súlyos gondokat, kirívó hiányokat is megmutattak. Most a legsúlyosabb hiányról érdemes és kell szólni: a koncepció, a koncepcionális gondolkodás hiányáról.

Ez parlamentünkben nagyon is közismert gondolat; a jegyzőkönyvből statisztikailag előállítható, hogy ha egy törvényt, egy tervezetet, egy törvényjavaslatot elfogadni nem akarnak, akkor sok esetben konkrét érvelés nélkül azzal utasítják vissza, hogy nincs koncepciója. Ez mintegy varázsszóként működik, mert senki nem mondja el, hogy ha nincsen, miért nincsen, és nemigen szoktak visszakérdezni sem, hogy vajon mit tetszik érteni a koncepcióhiány alatt, s az adott tervezetben milyen koncepció kívántatna. Most tehát, bármilyen rövid az időnk, elsősorban azt tartom fontosnak tisztázni, hogy mit érthetünk e szó alatt, s mit jelent Budapest fejlődését illetően ennek hiánya. Gyorsan tekintsük át a lehetőségeket:

Valami, akár egy család, akár egy ország vagy annak fővárosa, működhet utasításos jelleggel, ami azt jelenti, hogy valaki vagy valakik kitalálnak valamit, melynek megokolása a sokatmondó "csak". Működhet valamiféle rend alapján, ez azonban hatástalan, külsődleges is lehet, mintha könyvtárunkat a könyvek színe vagy alakja szerint rendeznénk. Aztán lehetséges rendszer alapján dolgozni, melyben már valami belső nézőpont érvényesül. A hatékony működésre kiváló lehetőség a struktúraalkotás, hiszen a struktúra szó latin megnevezéssel olyan működőképes szerkezetet jelent, mely egymást kölcsönösen meghatározó alkotóelemek kölcsönös összefüggését, egységét jelenti.

E fogalmak útján juthatunk el a koncepcióhoz, mely ugyancsak latin megnevezéssel fogamzást, fogantatást is jelent konkrétan, átvitt értelemben pedig valaminek az alapgondolatát, alapeszméjét fejezi ki. Olyan alapeszmét, mely gyakorlatot képes életre hívni, a gyakorlat elemeit összehangolva, célirányosan, hatékonyan működtetni. A koncepciónak az ellentéte tehát nem a "katyvasz", miként azt több törvénytervezet vitája során hallottuk. A koncepció ellentéte az eszmenélküliség, a gondolathiány. S erre, mármint a koncepcióra azért van minden fontosabb problémakörben szükség, mert - amint egy matematikus szellemesen és pontosan megfogalmazta - nincs gyakorlatibb dolog, mint egy jó elmélet.

A koncepció tehát egy város, egy főváros életének irányításában létszükséglet. Ha ez nincsen, az élet szervessége szétesik, sőt szétzüllik. Ráadásul a koncepcióteremtés nem anyagiakat kíván, hanem szándékot, szemléletet, gondolatot. Miért mondható tehát a főváros működtetéséről, hogy tíz év alatt sem teremtette meg alapeszméjét, koncepcióját? Azért, mert elpazarolja a természet által adott lehetőségeit, a célszerűen épített természeti környezetet, az épített környezet palotákat és összeomló városrészeket egyaránt mutat, nincs semmi összhang a közlekedés sokféle lehetősége között, az életlehetőség tervezetlen, a piactól a játszótéren keresztül az étkezési lehetőségekig átgondolatlan; s közben milliárdok és milliárdok felett dönt a Fővárosi Önkormányzat - s közben milliárdokat szerez a legkülönfélébb módokon.

De ha ez így van, akkor vissza kell vonni állításunkat, miszerint a főváros működtetésének nincsen koncepciója, azaz alapeszméje. Bizony, hogy van, csak ez nem a városlakóra, a város szépítésére, funkcionálására, fejlesztésére irányul - hanem a pénzre. Az alapeszme nem más, mint a pénzszerzés. Szeretnék abban reménykedni, hogy a következő tíz-tizenöt év koncepciója a pénzért megszerezhető emberi javakat, a jólétet szolgálja majd.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)