MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Folytatom, ahol éjjel abbahagytam.
Most, Trianon 81. évfordulóján, hála istennek, gyökeresen megváltozott a helyzet. A szovjet állampárti diktatúrarendszerek felbomlása, a rossz emlékű, 1955-ben összetákolt Varsói Szerződés megszűnése után a közép-európai térség államainak többsége megindult a szabadság, a demokratizálás, a társadalom önszerveződésének, az emberi jogok mind szélesebb körű érvényesülésének útján. Nehezen, keservesen, a múlt nehéz és számtalan batyuit cipelve, a koloncok egy részétől megszabadulva, saját árnyainkkal, tudati elkorcsosulásainkkal hadakozva kell a demokratikus jogállamot és a tagolt, önszerveződő társadalmat kialakítani; olyan országokban, ahol soha nem volt igazi demokrácia, valódi parlamentarizmus, sokrétű, nemes értelemben vett polgári társadalom.
Mégis észre kell venni, hogy a térségben egyre több törekvés tapintható ki a közös értékek felismerésére, egyre több ország politikai elitjében tudatosul, hogy vannak közös érdekeink. Akarva-akaratlanul érték- és érdekközösség van születőben, megbirkózva lassacskán a múlt árnyaival, elfödött gyűlölködéseivel, bizalmatlanságaival, meg nem értésével.
Szinte nincs ország, amely ne tűzte volna zászlajára a demokratikus átalakulást, a polgárosodást és történelmileg belátható időtávban a formálódó Európai Unióhoz való csatlakozást; ahhoz az Európai Unióhoz, amely az évszázados gyűlölködések és szörnyű háborúk földjén jött létre, az egymás ellen kegyetlen harcokat folytató, soviniszta, ultranacionalista, saját nemzetiségeiket elnyomó és abszorbeáló nemzetállamok egymást gyilkoló füzéréből létesült a világháborúk kataklizmái után. Nem volt a történelemben olyan nemes és emberszabású ideológia, emberszerető ideológia, amellyel ne éltek volna vissza, és ne gyilkolták volna egymást az emberek - lásd a kereszténységet és az annak talaján született szocialista közösségi mozgalmakat, nem is szólva az ordas, kirekesztő ideológiákról.
Ennek az Európának népei két világháború után, az Európából évszázadok alatt kiszakadó embertömegekből kialakult Egyesült Államok katalizátori segítségével egységesültek, és sok kínnal-keservvel megszülték az egységesülő Európát. Ha ők szembe tudtak nézni múltjukkal, ha rájöttek, hogy érdekeik nagyrészt közösek, ha elfogadták a közös értékeket, ha a franciák és németek, Verdun másfél millió halottja és a második világháború megszámlálhatatlan elpusztított embere után kezet tudtak fogni, együtt tudnak működni, akkor felcsillan a remény, hogy a velünk szembekerült nemzetekkel és nemzetiségekkel nemcsak ki tudunk békülni, de egymásra támaszkodva hasznosan tudunk élni egy nagyobb, tágabb hazában, ahogy erről 1987-ben álmodoztunk.
Ezt sok politikus felismerte a rendszerváltás után. Gondoljunk csak arra, hogy Antall József kezdeményezte a visegrádi hármakat, majd Csehszlovákia felbomlása után visegrádi négyekké alakult, ebbe a kezdeményezésbe újabb vért ömlesztünk; vagy a "Partnerség a békéért" mozgalom, végül a NATO-felvételünk és az, hogy az Európai Unió előszobájába jutottunk. Ügyvédei vagyunk a térség többi államának, húzzuk őket magunk után, szeretnénk, ha mindazokat az előfeltételeket teljesítenék, ami szükséges az integrációhoz, és minél előbb, történelmileg belátható időn belül ők is, mi is az Európai Unió tagjai leszünk.
Aki ezt az egyetlen lehetséges utat akadályozza, az a magyarság ellen van, bármit is papol, aki a globalizáció ellen van, az integráció ellen van, az nem tesz mást, mint bebetonozza Trianont, bebetonozza, betonfalakká alakítja a "sárkányfog-vetemény" határokat. Segíteni kell a szomszédokat, segíteni kell az ottani magyarságot, de nemcsak a magyarságot, hanem az anyanemzeteket is.
Adjunk hálát Istennek, hogy végre megnyílt a lehetőség Trianon modern meghaladására, csak el ne rontsuk, csak el ne rontsák meggondolatlan politikusok a magyarság páratlan történelmi esélyét!
Köszönöm. (Taps.)