KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Most, hogy Szájer József képviselőtársam napirend előtt észrevette, hogy a kormány három és fél éve nem csinál semmit az egészségügy területén, engedjék meg nekem, hogy azokra az ígéretekre emlékeztessem önöket, amelyek a Fidesz választási kampányában még 1998-ban és később a kormányprogramban is arról szóltak, hogy gyökeresen átalakítja az egészségügyet, rendbe fogja tenni, működőképes rendszert hoz létre, négyszeresére emeli az egészségügyben dolgozók bérét és így tovább, és így tovább.

Tisztelt Képviselőtársaim! A valóság ezzel szemben az, hogy nem történt az égvilágon semmi. (Dr. Kovács Zoltán: Rosszul látod!) Ennek következtében a kórházak egyre rosszabb helyzetben vannak (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ti zártátok be!), meggondolatlan intézkedésekkel vernek szét jól működő intézményeket, korrupciógyanús pályázatok születnek, osztályok bezárása történik az orvosok távozása miatt, a nővérek helyzete tarthatatlan, megalázó, szégyentelen; azért a munkáért olyan bért kapnak, nem csoda, hogy lábukkal szavazva otthagyják a pályát, és nővérhiány alakul ki. Paraszolvencia torzítja a viszonyokat, miközben az orvosok jelentős része szégyenletes bérekért dolgozik. Az egészségügy ma már csak botrányokkal kerül a nyilvánosság elé, mint például a szegedi önkormányzat törekvései a helyi egészségügy átalakítására, a pásztói kórház gyermekosztályának bezárása, legújabban a Belügyminisztérium kórházának szétzüllesztése vagy a Mikola-Mikola kitüntetéses csúcstalálkozó, ha hihetünk a sajtószóvivő beszámolójának, akit egyébként Mikolának hívtak. (Derültség az SZDSZ és az MSZP padsoraiból.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy biztos: ma a magyar egészségügyet a benne dolgozók hivatástudata tartja össze. Tisztességtelen dolog a kormányzat részéről a hivatástudatot kihasználva semmit sem tenni az egészségügy problémáinak rendezéséért. Közben persze nem feledhetjük el, hogy az egészségügy az emberekért van, a tízmillió magyar állampolgárért, azért, hogy megőrizzék egészségüket, meg persze azért, hogy ha megbetegszenek, megfelelő színvonalú ellátásban részesüljenek.

Ez ma nincs így, tisztelt képviselőtársaim, sőt a helyzet napról napra rosszabb. A betegek a rendszer kiszolgáltatottjaivá váltak. Ma a betegek nem kapnak megfelelő ellenértéket a befizetett pénzükért, az egészségügyben dolgozók pedig nem kapják meg az ellenértéket nélkülözhetetlen munkájukért. Az alapprobléma ugyanis a finanszírozási rendszer változatlansága, ezt kell gyökeresen átalakítani. Ma hiányzik a rendszerből az elszámoltatás, az anyagi felelősség, a kockázatok és a lehetőségek professzionális összehangolása. Ezért van szükség az egészségügyi rendszer keresleti oldalának átalakítására, a valódi biztosítói szerep életre hívására. Ez kell ahhoz, tisztelt képviselőtársaim, hogy a betegek jobb minőségű, a befizetésekkel arányos szolgáltatásokhoz jussanak, de ez kell ahhoz is, hogy az egészségügyben dolgozók minden tekintetben jobb körülmények között dolgozhassanak. Ma az egészségügy azért tart ott, ahol tart, mert nem volt következetes program, és nem volt eltökélt elhatározás a reformok végigvitelére.

A Szabad Demokraták Szövetsége most ilyen programot javasol. Az általunk javasolt modell, az úgynevezett holland modell választ ad az egészségügy összes lényeges kérdésére, átalakítja a finanszírozási rendszert, biztosítja a működőképességet és a fejlődést egyaránt.

A kormány teljesítménye az egészségügy területén elégtelen. Itt a kormány, tisztelt képviselőtársaim, megbukott. A következő kormányzati ciklus legfontosabb feladata: mindnyájunk érdekében haladéktalanul hozzálátni az egészségügy átalakításához. Mi a kormány által felvetett, az idő távlatába vesző, hagymázas álmok kergetése helyett az egészségügyet szándékozunk a viták középpontjába állítani. Meggyőződésünk, hogy ma ez szolgálja Magyarország érdekeit.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiból.)