ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelettel szeretném megköszönni, hogy lehetőséget adott arra, hogy folytassam.

Nos, tisztelt elnök asszony, visszatérve a polgárok 1998-as akaratára, talán engedje meg, hogy még azt is megemlítsem, hogy azt is szerették volna Magyarországon az emberek, hogy ne csak a saját teljesítményükre lehessenek büszkék, hanem a többi itt élő polgártársukéra is, ha úgy tetszik, a szomszédjukéra és az egész ország teljesítményére.

(10.20)

 

Világos volt, szinte tapintható akkor az akarat, hogy a tízmillió szétfutó szabad akaratot a hivatalba lépő kormánynak sikerüljön összefogni, úgy, hogy ne csak az egyes emberek és családok, hanem az egész emelkedhessék.

1998-ban a választópolgárok sikeres Magyarországot és összetartó nemzetet is akartak. Azt akarták, hogy a kormány hajtsa végre a nemzet határokon átívelő újraegyesítését, legyen világos törvény a határon túli magyarokról, legyen magyar egyetem Erdélyben, legyen Mária Valéria híd, és még sorolhatnám, folytathatnám, mi mindent akartak a nemzeti összetartozás jegyében akkortájt a polgárok.

Ennek megfelelően 1998 őszén létre is hoztuk a Magyar Állandó Értekezletet, amely egy olyan Kárpát-medencei szervezet, amely képes arra, hogy a magyarországi magyarok akaratán kívül befogadja, összefogja a határon túl élő magyar közösségek akaratát is. Ennek a Magyar Állandó Értekezletnek volt a határozott szándéka - sőt maga is kidolgozta, vállalta a kidolgozással járó terheket - az a törvény, amelyet ma már csak státustörvénynek nevezünk, és amely ismét megpróbálja újra összefogni a Kárpát-medence magyarságát. (Taps a kormánypártok soraiban. - Balczó Zoltán tapsol.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyar polgárok azt is akarták 1998-ban, hogy béke és biztonság legyen; Magyarország legyen része egy olyan nemzetközi szövetségnek, hozzon létre egy olyan kapcsolatrendszert, amely biztonságot nyújt, de lehetőleg nem okoz olyan helyzetet, hogy Magyarország szükségtelenül sodródjék bele nemzetközi konfliktusokba. Úgy érzem, hogy az ellenzék támogatásával, legalábbis hosszú ideig fennálló támogatásával is sikerült megvalósítanunk, hogy a szomszédban zajló háború idején, amikor légicsapásokat mért a NATO Jugoszláviára, Magyarország békés és biztonságos hely maradhatott. Hasonlóképpen úgy érzem, hogy az összefogás eredményeképpen az Egyesült Államokat ért terrortámadás időszakában is sikerült Magyarországot egy sokkal sebezhetőbb világban továbbra is békés és biztonságos országnak megőriznünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A béke és biztonság jegyében az emberek jószomszédi kapcsolatokra törekedtek, erre törekvő kormányt akartak 1998-ban. A magyar kormány magáévá tette ezt a gondolatot, mi érdekeltek vagyunk szomszédjaink sikerében. Mindannyian tudjuk, hogy egy-egy családi porta értéke nemcsak attól függ, hogy mit épít az ember, hanem attól is, hogy kikkel lakik egy utcában. Ezért azt kell mondanom, hogy Magyarországnak saját nemzeti érdeke is, az általános emberi szolidaritáson túl, hogy Magyarország szomszédjai sikeres államok legyenek, mert ezzel Magyarországot is, a mi életünket is fölértékelhetjük. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt is szerették volna a magyar polgárok '98-ban, hogy a XX. században megbomlott és szétvert polgári rend ismét visszaálljon. Gondolom, mindannyian azt akartuk '98-ban, hogy ha valakit mérlegre tesznek, akkor a teljesítmény és az egyéni felelősség számítson, ne az osztály-hovatartozás, mint egykor, vagy ne a faji besorolás, mint azt megelőzően. Olyan országot akartunk mindannyian, ahol származása miatt senkit hátrány nem illethet, sem előnyben nem részesülhet senki. Azt szerettük volna, hogy Magyarország egy tisztességes nyugat-európai mércével mérhető állam legyen.

Magyarország ma nem hibátlan ország. Kérdéses persze, vannak-e a világon hibátlan országok. De azt nyugodtan elmondhatjuk, nemcsak a mögöttünk hagyott három év teljesítményének - nem kormányzati, hanem közös teljesítményének -, hanem a megelőző időszak jó néhány erőfeszítésének köszönhetően is, hogy Magyarország ma kiállja az összehasonlítás próbáját bármely nyugati országgal. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Örülök annak is, hogy érzékelhetően nő azoknak a száma, akik nem a másoktól való elhatárolódásban, hanem saját eszméik, értékeik és gondolataik kifejtésében hisznek. Nő azoknak a száma az országban, akik, ha a saját maguk helyét akarják meghatározni, nem másokkal szemben, nem mások ellenére, hanem saját gondolatuk mentén jelölik azt ki. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Engedjék meg, hogy megkockáztassam azt a kijelentést - miközben el kell ismernünk, hogy Magyarország nem hibátlan ország -, hogy az elmúlt három évben hazánk önbecsülése javult, arányérzékünk finomodott és nemzeti tartásunk erősödött.

Végezetül, tisztelt hölgyeim és uraim, 1998-ban a polgárok olyan kormányt akartak, amely képes arra, hogy összefogást és egységet teremtsen. Egy szomszédban zajló háború időszakában vagy egy brutális terrortámadás fenyegető következményeinek idején az összefogás szinte természetes módon megvalósult. Öt nagy árvíz esetében is össze tudtuk fogni az erőket. Engedjék meg, hogy azt mondjam, egy nyugati ország esetében ez talán természetes is - de hadd emlékeztessem önöket arra, hogy ennél sokkal több történt az összefogás ügyében Magyarországon.

Azt is mondhatom, hogy az elmúlt három év erőfeszítéseinek eredményeképpen Magyarországon sikerült nemzeti egységet és összefogást kialakítani. Mielőtt ezt vitatnák, hadd kérjem meg önöket arra, hogy ne tévesszék meg önöket a parlamenti viták, ne tévesszen meg bennünket a parlamenti nyüzsgés és zsivaj. Az ország előtt álló komoly feladatok, legfontosabb kormányzati döntések esetében sikerült megalkotni a nemzet összefogását és egységét.

Végezetül ennek néhány tényével szeretném önöket megismertetni. Párthovatartozásra való tekintet nélkül, függetlenül attól, hogy ellenzéki pártokkal szimpatizálnak-e a polgárok vagy kormánypártiakkal, a legfontosabb, mondjuk úgy, stratégiai döntéseket elsöprő többséggel támogatták. Ez azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az elemzések és felmérések szerint a határon túli magyarok támogatását ma a magyar polgárok 82 százaléka támogatja. A gyermekek utáni adókedvezmény ügyében 80 százalékos az egység. A minimálbér ügyében 76 százaléka a magyar embereknek úgy gondolja, hogy jó úton jár az ország. A diákhitel ügyében az emberek 75 százaléka - hiába ellenzékiek vagy kormánypártiak - azt gondolja, hogy ez helyes, és ezt folytatnunk kell. A Széchenyi-terv esetében az emberek 67 százaléka gondolja úgy, hogy erre van szüksége az országnak. A Széchenyi plusz programról az emberek 72 százaléka mondja azt, hogy helyes, rajta, tegyük, csináljuk.

Az állami nyugdíjrendszer reformjának irányait tekintve a magyar polgárok 90 százaléka azt mondja, hogy nosza, ezt kell tenni, amit a kormány elindított. Az otthonteremtés állami támogatásának ügyében a nemzeti egység 91 százalékos, tisztelt hölgyeim és uraim, a zsebszerződések felszámolása ügyében pedig az emberek 90 százalékának támogatását tudja maga mögött a kormány. A külföldiek termőföldszerzési tilalmában pedig az emberek 67 százaléka támogat bennünket.

Azt kell tehát összefoglalóan mondanom, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az elmúlt három évben hazánk a polgárok által megszabott irányba és az általuk kijelölt célok felé halad. A nagy jelentőségű kormányzati döntések körül kialakulófélben van, illetve kialakult egy tartós összefogás, a nemzet egysége. Bizakodhatunk, hogy az előttünk álló évtized a polgári összefogás, a polgárok összefogásának évtizede lesz. Bizakodhatunk és hihetjük, hogy ez lesz a jövő, és a jövő már el is kezdődött.

De azt kell mondanom, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a feladat még sok és számos, éppen ezért arra kérem önöket, hogy az előttünk álló időszakban is tartsák fönn, járuljanak hozzá ehhez a nemzeti egységhez. Éppen ezért szeretném hálás szívvel megköszönni mindenkinek a munkáját, aki segítette a magyar családok boldogulását a mögöttünk hagyott három esztendőben. Szeretném megköszönni az ellenzéki képviselőknek, hogy számos alkalommal támogatták a kormány elgondolásait; köszönöm a kormánypárti képviselőknek, hogy végig kitartottak a polgárok által számunkra kijelölt célok mögött; és a Ház falain kívül is mindenkinek szeretném megköszönni a munkáját, aki tett azért, hogy az elmúlt három, három és fél esztendőben Magyarország a magyar családok számára sikeres hely, sikeres haza lehessen.

Még egyszer szeretném megköszönni, hogy figyelmükkel kitüntettek, és szeretném azt is megköszönni, hogy abban a kitüntetésben részesítettek, hogy az elmúlt három és fél évben a kormány tagjai az önök támogatásával végezhették munkájukat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 

(10.30)