KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Amikor behozták ezt az iratcsomót (Az asztalán lévő iratokra mutat.), a másik oldalon többen elsápadtak. Szeretném megnyugtatni önöket, hogy ez nem a beszédem vázlata (Sasvári Szilárd: Nem! A vecsési számlák! - Derültség a Fidesz padsoraiból.), ez azoknak a javaslatainknak az összessége, amelyeket az elmúlt három és fél évben (Zaj. - Az elnök csenget.) nyújtottunk be a parlamentben az ország sorsának jobbítására, és amelyeket önök érdemi megfontolás nélkül söpörtek le. (Dr. Répássy Róbert: Mert rosszak voltak!)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az ön által felvázolt Magyarország-kép... (Zaj. - Pillanatnyi szünetet tart.) Tisztelt miniszterelnök úr, az ön által felvázolt Magyarország-kép kétségtelenül igen vonzó.

 

 

(10.50)

 

De van egy rossz hírem: ez nem annak a Magyarországnak a képe, amelyben az emberek többsége él, hanem azé, amelyről miniszterelnök úr álmodni szokott, és amelyben a kormány és a kormányhoz közel állók élnek. Ezt miniszterelnök úr meglehetősen önkényesen összeválogatott adatokkal, féligazságokat tartalmazó állításokkal próbálta alátámasztani. Mivel nekem nincs közel másfél órám, hogy tételesen cáfoljam ezeket az állításokat, így a több tucatnyiból... (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Több is van! - Kósa Lajos: 210 perced van! Annyit beszélhetsz, amennyit csak nem szégyellsz elmondani! - Zaj a kormánypárti képviselők padsoraiban. - Az elnök csenget. - Kósa Lajos: Na, mondd már!)

Elnök asszony, döntsük el, hogy én szólalok föl vagy a Fidesz-frakció, mert egyszerre nem tudunk beszélni! (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ne idegeskedj!)