HARRACH PÉTER szociális és családügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is, szeretném megköszönni Kovács Lászlónak ezt a rendkívül borúlátó és pesszimista képet, amit felrajzolt, hiszen semmi más dolgom nincs ezek után, mint a tények száraz ismertetése, és a kettő közötti kontrasztot látni fogják.
Egy szociális miniszter elégedett soha nem lehet, ez a fogalom önellentmondását jelentené, de amíg egyetlen ember is van, aki segítségre szorul, addig nem nyugodhat meg ennek a tárcának a minisztere. Viszont relatíve mégis könnyű dolgom van, hiszen ilyen rövid idő alatt sikerült ennek a kormányzatnak oly mértékig segíteni a rászorulókon, aminek néhány részletét szeretném most önökkel ismertetni. Előtte azonban egy gondolatot engedjenek meg!
A létező szocializmus alatt meggyengültek a közösségek, meggyengült a család, megrendült a nemzeti közösség, annak kis egységei, a lakóhelyi közösségek és a civil szervezetek is. Mi úgy gondoljuk, hogy ezeknek a közösségeknek az erejét vissza kell adni, a lehetőségeit meg kell teremteni.
Először természetesen a családnak mint a társadalom legkisebb egységének az erejét szeretnénk megerősíteni, visszaadni. Ennek két oka is van: egyrészt a demográfiai helyzet, amiről a miniszterelnök úr is szólt, és az a 2000-es javulás, amit a számok ezen a területen mutatnak, ami megerősödött most, a 2001. évi első féléves adatok alapján, és még nem jogosít fel minket arra, hogy ne törekedjünk ennek megfelelő és végleges rendezésére. És természetesen a családok megerősítése, a gyermeknevelés kiszámíthatósága is célunk volt.
A családtámogatási rendszer egészéről részletesen szólt a miniszterelnök úr, ezért csupán egyetlen adattal szeretném ezt kiegészíteni, ami természetesen cáfolja mindazt, ami Kovács László felszólalásában, amelyben sajnos nagyon sok téves adat volt, másképpen nézett ki. 1997-ben, és most jönnek a tények, 141 milliárdot fordítottak a családok pénzbeli és természetbeli támogatására, 2001-ben ez 319 milliárdra emelkedett, tehát több mint a kétszeresére. Ez a szomorú és egyszerű tény; szomorú az ellenzéknek, és jó hír a lakosságnak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Sokszor halljuk azt a vádat, és most is megfogalmazta az ellenzék vezérszónoka, hogy mi kevésbé támogatjuk a szegényeket. (Közbeszólás az SZDSZ soraiban: Így van!) Sajnos, ebben sincs igaza. És most néhány adatot engedjenek meg!
Először talán a bérekkel kezdeném, hiszen a bérhelyzet általában mégiscsak jellemzi ezt a kérdést. A Horn-kormány idején 9,4 százalékkal csökkent a bérek reálértéke - csökkent -, a polgári kormány idején várhatóan 2002-ig 13 százalékkal emelkedni fog a bérek reálértéke. És nézzük a minimálbért! Amikor 40 ezer forintra emeltük a minimálbért, akkor gondoltunk a családokra is. Ez egy nettó emelés volt; gondolják meg, aki gyermeket nevel, az a minimálbérből nem fizet személyi jövedelemadót, tehát a 25 ezres bruttó bérről nettó 40 ezerre emeltük a családfenntartók bérét. Kinek a támogatása ez, ha nem a legszegényebbeké?
A kiegészítő családi pótlékról is téves adatokat közölt az ellenzék vezérszónoka. Itt 25 százalékos emelés történt, és bevezettük a tizenharmadik havi bért, hogy a rászoruló családok az iskolakezdésnél ezt a juttatást megkapják.
A gyermekélelmezés helyzetét az új törvénymódosításban, ami rövidesen a parlament döntését fogja élvezni, és remélem, hogy elfogadását, kitágítottuk a lehetőségeket, új rászoruló rétegek fognak részesülni a támogatott, illetve ingyenes gyermekélelmezésben.
És egy olyan adat, ami gyökeresen ellentmond Kovács úr eddigi adatainak, és erre szeretném mindenkinek a figyelmét felhívni: 1997-ben 340 ezer, anyagi okok miatt veszélyeztetett gyermek volt az országban, 2001-ben 185 ezerre csökkent a számuk. (Taps a kormánypártok soraiban.) A csökkenésnek örülünk, de a 185 ezret soknak tartjuk, a következő ciklus feladata lesz, hogy ezen is javítsunk.
Az OTP-hiteltartozásokról néhány szót: tíz éven keresztül vártak a lakhatási feltételeikben veszélyeztetett emberek arra, hogy segítséget kapjanak. Nem kapták meg, most 30 ezer családon segítünk úgy, hogy a kormányzat 7,5 milliárd forinttal járul hozzá adósságuk rendezéséhez; de rögtön hozzá szeretném tenni, nem az adósság elengedéséről van szó, hanem segítünk fizetni az adósságot. Az érintettek részvétele nélkül nem rendezzük ezeket az adósságokat.
(11.20)
Az a hitelkonstrukció, amely most megjelent, és az OTP segítségével a kormányzat ezen a 30 ezer családon segíteni fog, olyan megoldást tartalmaz, amely a három félnek, a hitelintézetnek, a kormányzatnak és az érintetteknek az együttes részvételével valósul meg.
Szólnom kell a közmunkaprogramokról, hiszen ez is a legszegényebbek helyzetén javít. Ötmilliárd körüli összeg kerül ma évente erre a célra, részben a kormányzati, részben pedig a pályázók segítségével, sok ezer ember foglalkoztatására felhasználásra.
Hadd említsek, ha már itt tartok a közmunkaprogramnál, néhány adatot. A közmunkában részt vevő nők aránya 20 százalék fölött van, a 45 év felettieké, akiknél a legnagyobb foglalkoztatási probléma, szintén 20 százalék fölött, és a roma származásúak, akiknek ez túlélési lehetőséget, kitörési pontot jelent, 77 százalékban vesznek részt ezekben a programokban.
Most néhány szót a nyugdíjemelésről. Elhangzott az előbbi felszólalásban egy olyan megjegyzés, amely úgy szólt, hogy a kormányzat csupán a kormányzati ciklus végén emeli a nyugdíjak reálértékét. (Közbeszólás: Hazugság!) Én merem remélni, hogy ez csupán téves és nem rosszindulatú megjegyzés volt, hiszen ez a kormány az, amely a kormányzati ciklus minden évében reálértékben emelte a nyugdíjakat... (Taps a kormánypártok soraiban.) - a rendszerváltás óta ez az első kormány. Erre figyeltünk, és sikerült is betartani. Attól, hogy valamire azt mondjuk, hogy nem, attól még a tény igaz marad. (Derültség a Fidesz soraiból.)
Egy jól hangzó szlogentől hangzik az ország: 52 milliárdot elvett ez a kormány a nyugdíjasoktól. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van! Így van!) Medgyessy úrnak elküldtem azt a számítást (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Ki az?!), amely igazolja, hogy téves adatokra támaszkodnak. Én remélem, hogy nem folytatják a lakosság megtévesztését. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Fel kell jelenteni őket!) De szívesen megosztom ezeket az adatokat önökkel is.
Kezdjük talán ott, hogy '95-96-ban 20 százalékkal csökkent a nyugdíjak reálértéke. Ezt a kormányzat is érezte akkor, hogy ez már túlzás, és ebből valahogy ki kell lábalni. Ezért tettek egy olyan választási ígéretet, amit törvényi szintre is emeltek. Volt egy elképzelésük, hogy helyrehozzák - helyrehozásról nem volt szó -, valamelyest mérséklik azt, amit a nyugdíjasokkal tettek.
Ennek a kormánynak volt egy másik elképzelése, és mi azt megvalósítottuk. Semmi mást nem szeretnék említeni, csak az egyenleget. 76 milliárddal többet adtunk a törvényi kötelezettségen felül a nyugdíjasoknak. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ez egyszerűen igaz. Ha ebből levonjuk azt a 32,8 milliárdot, amit annak idején az 52 helyet adtak volna azok, akik meg tudták volna adni, akkor is ennek a kormánynak a javára dől el a mérleg, nem a kormányéra, a nyugdíjasokéra.
Tehát ha jól értem Medgyessy úr és az ellenzéki képviselők szándékát, akik 52 milliárdot akarnak mindössze a nyugdíjasoknak adni, szemben a mi 76 milliárdunkkal: vissza akarják venni a 24 milliárdot? (Felzúdulás a Fidesz soraiban. - Moraj az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Sajnos, a időm letelt, a sort sokáig lehetne folytatni.
Egyetlen megjegyzést engedjenek meg: a társadalom állapota és helyzete fontos számunkra. A társadalom helyzete javult. A társadalom állapotában viszont van javítanivaló. Ezért éppen annak a fajta pesszimista, borúlátó szemléletnek a kártevéseit kell kiiktatnunk, amit az ellenzék naponta folyamatosan képvisel. Nem hiszem, hogy a társadalom állapotát, helyzetét javítja az a fajta ígérgetés, amit szintén csak naponta megvalósítanak. Szerény és gyors számítások szerint is 500 milliárd fölött van ezeknek az ígéreteknek a költségvetési fedezete, megfizethetetlen. Nem hiszem, hogy a társadalmat ezekkel az alaptalan ígéretekkel érdemes hitegetni, inkább a tényekkel, amelyek egy részét most önökkel ismertettem.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)