DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon örülök az imént elhangzottaknak, mert ezek ismét meggyőztek engem arról, hogy a külpolitika alapkérdéseiben fennáll a nemzeti egyetértés. Ha tudniillik nem ez lenne a helyzet, akkor nem érnék ezeket a kérdéseket olyan stílusú és olyan hangvételű bírálatok, amelyeket épp az imént hallottunk.
Ezek a bírálatok tudniillik bármilyen bántóak és valótlanok is, nem érintik a magyar külpolitikai stratégia alapkérdéseit, hanem olyan kérdéseket ragadnak meg, amelyek régóta vitatott témák, és amelyekben nagy valószínűséggel nem fogunk tudni a közeljövőben sem egyetértésre jutni.
A politikai hűség kérdése az egyik ilyen téma. Hozzáteszem, hogy a hivatalba lépésemet követően egyetlenegy nagykövetet sem hívtunk vissza ideje előtt, eltérően a korábbi kormánytól. (Orbán Viktor bólogat. - Demeter Ervin: Mind kitöltötte a négy évet!) Egy eset volt talán, ahol a négy év néhány hónap híján nem volt meg; egyébként három hónap a minimális kiküldetési időtartam. Ezt csak arra vonatkozóan mondom, hogy ezek a felvetések azért időnként a valóság és a valótlanság közötti határvonalat meglehetősen rugalmasan kezelik. (Szórványos derültség a kormánypártok soraiban. - Rockenbauer Zoltán: Bizony-bizony!)
De ennél lényegesebb az, hogy a diplomáciai és külpolitikai pálya mindenki előtt nyitva áll; ismétlem: mindenki előtt, azok előtt is, akik 1990 előtt már ezen a pályán dolgoztak, akár a Külügyminisztériumban, akár a pártközpontban, akár a KISZ Központi Bizottságban, és azok előtt is, akik 1990 előtt nem ezen a területen dolgoztak.
Ami a miniszterelnök találkozóit illeti, feltehetően egy későbbi hozzászólásomban kell érintenem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de mégis hozzátenném azt, hogy azért a valóság minimumához próbáljunk meg ragaszkodni.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
Előző Következő