DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Sajnos, kénytelen vagyok visszatérni egy korábbi fölvetésre. Nem azért, mert az éles polémiák híve lennék, különösen itt a parlamentben, hanem azért, mert úgy érzem, nem jó az, hogyha a valótlanság válasz nélkül marad. Elhangzott az imént az, hogy a magyar miniszterelnökkel nem találkoznak a vezető európai országok miniszterelnökei vagy államférfiai. Én megmondom őszintén, érthetetlennek tartom ezt a fölvetést, semmi alapja nincsen; különösen annak fényében, ami a legutóbbi hónapokban történt. Emlékeztetőül jegyzem meg, hogy szeptember 11-én - jól emlékszünk sajnos mindannyian erre a dátumra - zajlott le egy nagyon fontos hivatalos tárgyalás Schröder kancellár és Orbán Viktor magyar miniszterelnök között, néhány órával a tragikus támadás előtt. Egyébként képviselő úr a hivatalos látogatásra utalt. Szeretném megnyugtatni, hogy a... (Közbeszólás: Már nincs itt.), szeretném mégis megnyugtatni a jegyzőkönyvön keresztül, hogy volt díszszázad is, és volt piros szőnyeg is, jóllehet mi azért ezekhez a külsőségekhez általában nem ragaszkodunk. De vegyük, mondjuk, a francia-magyar találkozókat. Nem volt még olyan esztendő a két ország történelmében, hogy ugyanabban az évben az államfő és a miniszterelnök tesz hivatalos látogatást minden ünnepélyes külsőség mellett, egyáltalán ilyen szoros kapcsolatok a két ország vezetői között szerintem még a történelem során soha nem voltak. De lehetne tovább sorolni a találkozókat, a közelmúlt találkozóit, a közeljövő találkozóit.
Én egyet szeretnék kérni változatlanul: ne vigyünk be bel- és pártpolitikai megfontolásokat az ország nemzetközi kapcsolataiba. Ez mindenkinek csak árt, nincs értelme, túl azon, hogy nem igaz. Mert hiszen nyilvánvalóan nem igaz, és nem érdemes megtéveszteni senkit sem, sem azokat, akik jelen vannak, sem azokat, akik esetleg néznek, figyelnek minket. Hagyjuk meg a külpolitikát a nemzeti egyetértésnek! Mindannyiunknak ez az érdeke. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Előző Következő