DR. MIKOLA ISTVÁN egészségügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Vártam már a kérdést, bár hosszabb, az egészségügy helyzetét taglaló szakmai hozzászólásra készültem. Két percben néhány adatot tudok önnek elmondani, és azt javaslom, szálljon magába a képviselő úr, mert az egészségügy azokat a súlyos örökségeket szenvedi el, amelyeket '95-96-97-98-ban az önök irányítása alatt mint súlyos forráskivonást, sajnos ma is elkönyvelhet.

'95-ben 15,4 százalék volt az a mérték, ami az infláció és az egészségbiztosítás kiadása közötti különbséget jelenti, de a következő években is összességében 30 százalékos reálértéket jelentő pénzkivonás történt az egészségügyből. Most sem buzognak a források, de azért el kell mondjam, hogy 2000-ben már pozitív ez a mértékegység, 4,6 százalék, 2002-ben pedig 6,2 százalék lesz.

Nem elég a forrás az egészségügynek, az orvosi lehetőségek és a gazdasági megengedhetőség között feszülő nagyon nehéz kérdés kezelése gigászi erőfeszítéseket igényel a szakmától, de az egészségügyi dolgozók becsületes tömegei végzik a dolgokat, és az egészségügyi ellátás folyamatos.

Ki kellett szaladnom az előbb... - mert figyeltem itt is a borítékokat, az ÁNTSZ-t ma elöntik a borítékok, és azzal foglalkozunk, hogy lépfenebacilust keresünk. Méltatlan dolog! Egyet sem találunk, de téglaporban, krétaporban rákényszerülünk, hogy megkeressük a valószínűleg sehol fel nem lelhető kórokozót. Így nem hallottam Kuncze Gábor képviselő úrnak a vécépapírral kapcsolatos megjegyzését. De ha szabad, akkor most reflektálok: be lehet vinni a kórházba vécépapírt mindazoknak, akik a kötelező egészségbiztosításban járónál jobb minőségű vécépapírt óhajtanak használni. Van lehetőség erre. Az ilyen mértékű leegyszerűsítése az egészségügy gondjainak pedig megszégyenítő és megalázó.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)