SZABÓ IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Vecsés! Vecsés!) Én azokról az ügyekről szeretnék szólni, amelyeket a kormány hároméves tevékenységéről szóló összesítés fogalmaz meg; ügyekről, merthogy az, amit én kerestem, azon a címen fogalmazódott meg, hogy "ifjúsági és sportügyek".

Ügyek valóban voltak - megoldások, válaszok, segítés kevésbé. Érdekes módon, más területeknél ezek megfogalmazódnak. Az ifjúsági és sportügyek ügyekként maradtak a levegőben. Ügyekként, hiszen azt a hátteret, ami leginkább az alapot, a hátországot jelenti: az egyesületeket, ifjúsági szervezeteket, helyi intézményeket, azokat továbbra sem kezeli partnerként, párbeszédre alkalmas szervezetként a kormányzat.

Az ifjúsági és sportkormányzat ugyan néhány portált többször is kifényesített, ezeknek a megjelenésére, píárakciókra nagy erőt és gondot fordított, azonban a visszacsatolás, a megoldás ezeken a területeken sem született meg. Látványos akciók, görögtüzek, évtizede idejét múlt rendezvények, végiggondolatlan programok nyelik el a pénz nagy részét.

A finoman szólva is nagyvonalú költségvetéssel és létszámmal üzemelő, fejnehéz minisztériumot mind vastagabb pajzsként veszik körül a megbízhatók zárt köre által uralt intézmények, kht.-k, kft.-k és újabban külsős üzemeltetők. Mindeközben szép színes léggömbök - labdarúgó Eb rendezése, olimpiai pályázat - emelkednek a levegőbe. Sorjáznak az íróasztalnál kiagyalt, egymással és a való élettel többnyire köszönő viszonyban sem lévő projekteket, programokat tartalmazó, méregdrága kiadványok. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) Ezek a kétségkívüli ügyeskedések sem takarják el azonban a lényeget.