000296462 - címsor

Növénytudomány : magyar-latin füvésznyelv és rendszerisme : orvosok, gyógyszeresek, kertészek 's kiváltképen a' fűvészetet tanító nélkül tanulni akarók számára : (VIII. nagy réztáblán 368 ábrázalattal.)

000296462 - bal

000296462

ugras

Cím: Növénytudomány : magyar-latin füvésznyelv és rendszerisme : orvosok, gyógyszeresek, kertészek 's kiváltképen a' fűvészetet tanító nélkül tanulni akarók számára : (VIII. nagy réztáblán 368 ábrázalattal.)
Szerző: Vajda Péter (1808-1846)
Impresszum: [Pest] Pesten : Heckenast Gusztáv sajátja, 1836
URI: https://go.ogyk.hu/ogy01-000296462

000296462 - könyvismertető

Vajda Péter (1808. január 20. Vanyola – 1846. február 10. Szarvas) költő, drámaíró, természettudós, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja szülőföldjéről hozta magával természet iránti szeretetét. 1833 végén külföldi útra indult természettudományi tanulmányok folytatása céljából. Járt Németországban, Hollandiában és Angliában. „Garasos Tár” címmel ő alapította meg az első magyar ismeretterjesztő folyóiratot, amelynek 1834. január 4. és március 22. között összesen 12 száma jelent meg, és természettudományi, történelmi, statisztikai és szépirodalmi írásoknak adott helyet. 1838-ban megalapította a „Természet” című folyóiratot. Nagy szerepe volt a Királyi Magyar Természettudományi Társulat megalakulásában is, amelynek 1842-től titkáraként is működött.

A „Növénytudomány: magyar-latin füvésznyelv és rendszerisme: orvosok, gyógyszeresek, kertészek 's kiváltképen a' fűvészetet tanító nélkül tanulni akarók számára” című műve hiánypótló rendszertani mű és tankönyv, mely többek között a kialakulóban lévő magyar tudományos nyelv elterjesztése céljából született. Az előszó tanúsága szerint azért tartotta fontosnak a szerző új füvészkönyv kiadását, mert Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály „Magyar fűvész könyv” című munkája óta sokat fejlődött a tudomány és a magyar nyelv. A kötet három fejezetre osztható. A „mívszótan” a növénytudományi szakszavak magyar nyelvű definícióját tartalmazza, zárójelben a latin kifejezésekkel. A „rendszerisme” fejezet a főbb növényrendszertanok tudománytörténeti összefoglalását adja Andrea Cesalpino (?-1603) munkásságától John Lindley (1799-1865) rendszeréig. Az utolsó fejezet arra vonatkozóan ad hasznos tanácsokat, hogy milyen módszerekkel tehetünk szert saját növénygyűjteményre, hogyan készíthetjük el a gyümölcsök gipsz- vagy viaszmodelljét, illetve növények kőnyomatát.

PV