Lánghy István (Csokonya, 1796. máj. 20. – Pest, 1832. márc. 27.), mezőgazdasági és természettudományi író. A keszthelyi Georgikonban végzett tanulmányai után, mint gazdatiszt helyezkedett el. Később Pestre kerülve írói tevékenysége mellett, mint nyelvmester és nevelő működött. Lencsés Antallal együtt szerkesztették a hetenként kétszer megjelenő A természeti, gazdasági és mesterségi Elmeretek tárát. Saját munkái mellett több külföldi művet és cikket fordított és dolgozott át rendszerint kibővítve azokat saját gondolataival. Az összehasonlító élő természettudományoknak alapvonatjai című munka (Pest, 1829) például, L. Trautmann német természettudós művének átdolgozása. Az eredeti művet számos eredeti és előremutató megállapítással egészítette ki, mint például a szerzett tulajdonságok örökíthetősége Számos műve megjelenését követően Az értelmes gyakorlott és gondos szarvasmarhatenyésztő gazda és orvos… című munkáját 1831-ben jelentették meg Pesten Esztergami K. Beimel Jósef' betűivel. Lánghy ebben a munkájában magába foglalta kora ismeretei alapján a „Szarvas-marhák’ Természethistóriáját”, azok gazdaságos tenyésztésének elméleti ismereteit, a jószágtartás fortélyait, valamint azok alkalmazását. A szaporításon és a jószágtartáson túl külön tárgyalja a tehenek vásárlásának csínját-bínját, valamint külön fejezetet szentel a borjak nevelésének, hizlalásának. Igyekszik megismerteti a potenciális olvasóival a szarvasmarhára jellemző betegségek tüneteit és azok megelőzését, valamint azok gyógyításának különböző módszereit. Mintegy körbe érve eme haszonállat életciklusán végül sorra veszi a faj tartása által nyert vajnak, sajtnak, a húsának, „s mindennemű részeinek leggazdaságosabb, és legjobb haszonvételét” is. A kiadó promóciós szövege alapján ez a munka a gyakorlott gazdák és állatorvosok tapasztalatait felhasználva születhetett meg, a magyar gazdák, gazdaasszonyok és marhakereskedők információéhségét megcélozva.
BZS
