Az eredendően Nógrád vármegyéből származó nemes hajniki Kastor család leszármazottja, Bobor Lajos (Nagyszentmiklós, 1821 – Nagyszombat, 1888) az orvosi hivatásnak szentelte életét, ahogy ezt atyja Bobor Károly is tette. 1846-ban szerezte meg orvosdoktori diplomáját. Az orvoslás gyakorlatát, a sebészetet, Torontál megyében, a Károlyi huszárezrednél, katonaorvosként szolgáló édesapja mellett, sajátította el. Bobor Lajos ezután honvéd orvosi állásért folyamodott és 1849-ben a 17. Bocskai huszárezred főorvosaként látta el a sebesülteket. Egyetlen írása maradt fenn, 1846-ból, amelyet „orvos tudorrá” iktatásának alkalmából írt Bobor Lajos.
A bírói munkát, valamint a jogtudósok kutatásait, a 19. század közepéig alig segítette olyan törvény, amely lehetővé tette volna a törvényszéki orvosok közreműködését az igazságszolgáltatás bizonyos területén, leginkább bűncselekmények kapcsán. Bobor Lajos értekezése szerint pedig Mózes törvénykönyvéig vissza lehetne vezetni szükségességének nyomát. A törvényszéki orvosok kötelessége, „bizonyossággal meghatározni az oknak viszonyát a következethez”. Bizonyos esetekben nem elegendő az áldozat külső szemlélése, hanem tanuk jelenlétében, a halál okának megállapításához boncolásra van szükség. Ezzel a törvényszéki orvos fontos bizonyítékkal járulhat hozzá az igazságos bíráskodás és büntetés kiszabásának mértékéhez. A vizsgálatról készített jegyzőkönyv, valamint az ehhez csatolt látlelet a bíró és ügyvéd számára is nélkülözhetetlen az eljárás folyamán. Bobor Lajos azt az igényt és elvárást is megfogalmazta a törvényszéki orvosokkal szemben, hogy munkájuk során törekedniük kell a tévedhetetlenségre, hiszen vizsgálataik eredményén emberéletek múlhatnak. De azzal is tisztában van a szerző, hogy ez bizonyos estekben szinte lehetetlen, leginkább azért „mert midőn minden ismeretnek forrása a tapasztalásban és innét helyesen levont következtetésben áll, ezen gyengeségben minden tannal együtt szenved” az orvos tudomány. Az is gyengíti a törvényszéki orvos megítélését, hogy a tudomány neves képviselői nem értenek egyet a vizsgálat megállapításait illetően. Az értekezés írója több részletes példa leírásával teszi művét a gyakorlat számára egyszerre izgalmassá, érdekessé és elgondolkodtatóvá.
KIE
