Kis-igmándi Hamary Dániel (Tata, 1826. március 25. – Budapest, 1892. február 21.) sebész, magyar királyi honvéd főtörzsorvos, 1848/49-es honvéd tüzérhadnagy, író, a márciusi ifjak egyike. Református nemesi családban látta meg a napvilágot. Pápán jogi, Pesten orvosi tanulmányokat folytatott. Az 1848 márciusi napokban aktívan részt vett a fővárosi ifjúság mozgalmaiban, jelen volt a „Pilvax” kávéházban 1848. március 15-én a forradalom előkészítésénél, a 12 pont proklamálásánál, illetve Táncsics Mihálynak budai fogságából való kiszabadításánál. Tatán részt vett a nemzetőrség megalakításában, később honvédként harcolt a szabadságharcban. 1854-ben sebésszé avatták, hivatását Tatán gyakorolta. Budapesten hunyt el 1892. február 21-én, agyvérzés következtében.
A szívbetegségek különös kór- és gyógytana című műve, amely az első magyar nyelvű szívgyógyászati könyvnek tekinthető, 1865-ben jelent meg Komáromban a Szigler Testvérek kiadásában. A 112 oldal terjedelmű munka egy bevezető részből, illetve két nagyobb terjedelmű fejezetből épül fel. A „Bevezető általánosságok” nevet viselő, bevezető rész a szívet mutatja be általánosságban – szív elhelyezkedése, mérete, súlya, szívhangok, a szív mozgása –, továbbá megismerteti az olvasót a szív vizsgálatával – szemlélés, kopogás, tapintás, hallgatózás – kapcsolatos tudnivalókkal. Az első fejezet a szívburokkal kapcsolatban felmerülő problémákat – például szívburokvíz – elemzi. A második, „A szív bántalmai” című fejezet a különböző típusú – vérkeringési, „tápláltatási”, illetve pszichés hátterű („A szív idegbajai”) – szívbetegségeket foglalja össze.
Érdekesség, hogy Hamary művében fölhívta a figyelmet a kávé és a tea mértéktelen fogyasztásának ártalmas voltára. A későbbi egzakt szív- és elektrofarmakológiai vizsgálatok megerősítették, hogy az említett élvezeti szerek olyan összetevőket (koffeint, illetve theophyllint) tartalmaznak, amelyek nagy adagban valóban tachycardiát vagy ritmuszavart (extraszisztóliát, pitvarfibrillációt) idézhetnek elő.
ZBG
