Kováts József (Nádalja, 1768. március 12. – Bécs, 1848. szeptember 15.) győri apát, kanonok, nagyprépost, egyházi író. Teológiai tanulmányait Győrött végezte. 1790-ben Ácsra kerül káplánnak, majd 1791-ben pappá szentelik. 1804 és 1825 között Dadon plébános, majd 1825-től győri kanonok, 1845-48 között nagyprépost.
A mű 1826-ban Bécsben, a kapucinusok templomában augusztus 20-án évente elhangzó beszédek egyikének írott változata. A beszéd mottója az „Uram te gírád (más fordításban mínád) tiz girát nyert” (Lukács 19:16). Beszédében a kanonok Istvánt állítja párhuzamba a példabeszédben szereplő nemes úrral. Mint írja: „szent István az a’ jó’s hiv szolga, аki a’ néki adatott több jeles gírákkal, nevezetesen pedig a’ JESUS Religiójának gírájával olly ditséretesen munkálkodott, hogy azzal tiz gírát nyert”
A beszéd ezután arra a két gondolatra összpontosít, amelyet a címben is láthatunk, azaz hogyan vált István királynak dicsőségére hogy „apostoli” király volt, és hogyan vált apostoli tevékenységének hasznára királyi mivolta.
A beszédet Istvánhoz intézett fohásszal zárja a kanonok, melyben István segítségét kéri az egyházi főpásztorok mellett.
HE
