Bajza József (Szűcsi, 1804. január 31. – Pest, 1858. március 3.) költő, kritikus, szerkesztő, publicista, az MTA tagja. 1818 és 1822 között a pesti egyetemen hallgatott bölcsészetet, 1822/1823-ban pedig jogot. Tanulmányait 1824-ben fejezte be Pozsonyban. Egy évet gyakorlaton a hevesi alispánnál töltött, majd jelen volt az 1825-27-es országgyűlésen is, mint írnok. Az országgyűlés végével Pesten, a királyi tábla jegyzőjeként helyezkedett el. 1828-ban tett ügyvédi esküt. Az egyetemi évek alatt kötött életre szóló barátságot Toldy Ferenccel, aki aztán Kisfaludy Károlynak is bemutatta. Bajza költőnek indult ugyan, maradandót azonban mégis inkább kritikáival és tanulmányaival alkotott. Kisfaludy 1830-ben bekövetkezett halála után Bajza átvette az Aurora folyóirat szerkesztését. 1831-ben elindította a Kritikai Lapok című folyóiratot, majd 1837-ben Vörösmarty Mihállyal és Toldy Ferenccel közösen az Athenaeumot, ahol már rendszeresen jelentkezett kritikáival. Bajza a negyvenes évek közepén már nem avatkozott bele bírálataival az irodalmi küzdelmekbe, ekkor kerül előtérbe történetírói munkássága. Lefordította és lefordíttatta az angol és a francia forradalmak történetét, Washington életrajzát (Sparkstól), Kolb művelődéstörténetét, majd belekezdett egy nagyobb lélegzetvételű világtörténeti munka kidolgozásába, „Világtörténet : a' legrégibb időktől korunkig” címmel.
Bajza 20 éves tudományos munkásságának lenyomataként harangozták be e kiadvány megjelenését, hangsúlyozva, hogy olvasását annak „correct nyelvészete s kellemes előadása” teszi igazán élvezetessé. A mű eredetileg 5, esetleg 6 kötetre volt tervezve, melyben az ókor egy, a középkor két, az újkor két vagy esetleg három kötetet foglalt volna magába, azonban a szerző végül csak az ókortörténeti résszel készülhetett el. Bajza nagy becsvággyal fogott hozzá a nehezen hozzáférhető források összegyúrásához, melyhez vonalmértékül Schlosser világtörténetét vette alapul, akár szó szerint is átemelve bizonyos részleteket. A munka fő érdeme nem is annak újszerűségében rejlik, hanem abban, ahogy a megszerzett információkat ok-okozati viszonyban, az események hosszú sorát összefüggéseikben igyekezett bemutatni, a tudományos megközelítés mellett az olvasó érzelmeit is megcélozva. Egy Wesselényihez írt levelében Bajza azon reményének adott hangot, miszerint munkájával annyi új eszme magvait tudja majd elhinteni az olvasóközönségben, amennyit csak a cenzúra éber tekintete mellett lehetséges. Az 1847-ben Pesten, Hartleben Konrád Adolf által kiadott első kötet a történetfilozófiai elmélkedést rejtő Előbeszédet és a Bevezetést követően tér rá a kötet lényegi részére, „A’ hajdankor. Világ’ kezdetétől a’ római nyúgoti birodalom’ végeig” címen. A munka gerince három könyvre oszlik. Az első könyv a történelem előtti koroktól egészen a görög-perzsa háborúkig (sorra véve a nagy Európán kívüli birodalmakat) veszi sorra a történelem eseményeit, a második a görög/makedón, a harmadik pedig a római birodalom történetét írja meg. A közönség eleinte igencsak jól fogadta a munkát, tartalmas mivolta, élénk előadása, szabadelvű szelleme miatt dicsérve azt. A kötet korszerű volt, stílusa gyönyörködtetett és egyben hiánypótló munkának is számított. Kritikai felhangok elsősorban a kiadvány eredetiségét kérdőjelezték meg. Maga a munka azonban igen lassan haladt, hisz az első köteten is két éven át dolgozott a szerző. A további kötetek megjelenését anyagi problémák is akadályozták. Mindeközben Bajza, mint a Nemzeti Kör tagja, kivette részét a politikából is. A forradalom és szabadságharc idején többek között Kossuth Hírlapját szerkesztette, így Világos után Bajza is bujdosni kényszerült. Csak Haynau halála után térhetett haza, azonban addigra megrokkant egészsége és elméje is elborult, a további kötetek megjelenése így lehetetlenné vált. A szerző innentől kezdve már csak vegetált, 1858. március 3-án bekövetkezett haláláig.
BZS
