Jedlik Ányos (Szímő, 1800. január 11. – Győr, 1895. december 13.) természettudós, feltaláló, bencés szerzetes, a Pesti Királyi Egyetem természettan tanára. Nevéhez fűződik az első villanymotor megalkotása és a dinamóelv első leírása.
Jedlik Ányos 1800-ban született földműves családban. Nagyszombaton, Pozsonyba, majd Pannonhalmán járt középiskolába, itt belépett a Szent Benedek-rendbe. Egyetemi tanulmányait Győrben folytatta, ahol bölcsészetet hallgatott. Doktori címét 1822-ben Pesten szerezte meg. Az egyetem elvégzése után 1825-ben szentelték pappá. A győri gimnáziumban, majd a győri Lyceum fizika tanszékén, 1831-től a Pozsonyi Királyi Akadémián, 1840-től pedig a Pesti Királyi Egyetemen tanított. 1843-ban magyar nyelvű tankönyvet írt és részt vett a magyar nyelv műszaki- és természettudományos szakszavainak megalkotásában. 1858-ban jelent meg a német-magyar tudományos műszótár, ahol szerkesztő volt és ő írta a fizikai, kémiai és mechanikai részeket. 1863-tól már elismert tudós volt. Az 1870-es évektől kezdve egyre inkább csak a saját kutatásaival foglalkozott. A győri rendházba vonult vissza, ahol 96 éves korában halt meg.
Az ismertetett egyetemi tankönyv megírásán sokat dolgozott Jedlik Ányos. 1850-ben, amikor visszatérhetett az egyetemi katedrára, hallgatóinak magyar nyelvű fizika tankönyvet akart adni, az addig használatos latin fizikakönyvek helyett. Ő maga így ír erről: „A magyar nyelvnek gyorsan terjeszkedő használata és azon mindinkább nyilvánuló közkívánat mellett, hogy az a holt latin nyelv helyett az oktatás terén is alkalmaztassák, egy latin nyelvű tankönyv többé korszerű nem lehet”. Az első kötetnek – melyet 1850-ben saját költségén jelentetett meg – a Sulyos testek természettana címet adta. Első része a testek tulajdonságairól, míg a Második rész a testek nyugvási és mozgási tüneményeiről szól.
A szövegbe ágyazva 384 fametszetet találunk, melyek segítenek az értelmezésben, ugyanígy a Függelék is, amely a műszaki szavak latin és német megfelelőjét adja betűrendben. Egy hibatáblát is kapunk a kötet utolsó oldalán „Értelemzavaró hibák kijavítása” címmel és nem hagyhatom ki a felhasznált irodalom a „kutforrások” említését, ami az Előszó végén található.
1858-ban ezzel a művével Jedlik Ányos elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia nagydíját. A mű tervezett második kötete végül nem készült el.
SZI
