Nutt Tamás könyvét Némethy József – a Trattner-féle könyvnyomtató intézet korrektora – 1836-ban adta közre Pesten.
Nutt Tamás angol méhész, a méhtenyésztésről megjelent könyve tíz év tapasztalatait rögzíti. Kötetében leginkább új találmányát és a méhészettel kapcsolatos ismereteit tárja elénk. A szerző a gyakorlatból szerezte tudását, mint írja „Csupán csak a’ méhektől kaptam oktatást”. Nutt Tamás találmánya egy új típusú méhkaptár volt. Ezt az üvegharangokkal berendezett „méhköpűt” kiállították a londoni Nemzeti Galériában. Kötetében a berendezés bemutatását párbeszédes formában kezdi. A – talán fiktív – beszélgetésre közte és egy Lord között került sor a kiállításon és mindenre kitér, amit Nutt Tamás az általa feltalált kas kapcsán említésre méltónak talált. A találmány célja, minél nagyobb mennyiségű mézhozam elérése a „méhek leölettetése nélkül”. 1826-ban a 90 literes szellőztethető kaptárából 296.5 angol fontnyi (133 kg) mézet nyert az újító.
A beszélgetést követően a kötet leíró formában folytatódik. Ismerteti a méhek kiteleltetésére, tenyésztésére, a méhköpű benépesítésére, valamint a méz begyűjtésére vonatkozó tapasztalatait. Ezt követi találmány részletes műszaki leírása, működésének ismertetése a méhek méhkasba történő telepítésétől a méz kinyeréséig. Vázolja a méhkas fejlesztésének folyamatát is – például napi bontásban, naplószerűen vezetett hőmérsékleti adatokkal is szolgál. Ismerteti a hagyományos –vagy ahogy ő fogalmaz: a „feltett” – méhkas és a sajátja közti különbségeket. A kötethez tartozik egy körülbelül 30 oldalas „Toldalék”. Ebben a "Journal des connaissances usuelles,” – mely Nutt találmányát ezüstmedalionnal jutalmazta – a maga által épített Nutt féle méhkassal tapasztaltakat írja le, kiegészítve ezt azokkal az eredményekkel, ismeretekkel, melyeket mások értek el ezzel a típusú méhkassal. A toldalék 37 alfejezetében többek közt a méhszúrás elleni szerekről is olvashatunk. Itt humánusabb és fájdalmasabb eljárásokkal is megismerkedhetünk, például a „mérges nedvesség”, és a fullánk eltávolítása a bőrből; a megnedvesített kréta bőrre helyezése; az izzó vasdarab illetve izzó faszén közeltartása a megcsípett bőrfelülethez, vagy a kulcs rányomása a megcsípett bőrre. Fokhagyma, vagy mezei kígyóhagyma is szerepel a javasolt „gyógyszerek” között, de „illatlugosolvadék” is használható, ami azonnal gyógyír a bajra – a szerző szerint.
A könyv végén egy 16 ábrát (kőrajzot) tartalmazó összehajtható lap található, magyarázatként Nutt találmányához és a méhek részletes megismeréséhez.
SZI
