Gött János és fia Henrik nyomdájában született a fenti címen kiadott kötet, melynek „szerzője” a brassói városi közösség. A dokumentum három aláírója közül az egyik szintén Gött János – mint helyettes szónok. Mellette aláíróként szerepel még Dück (György) helyettes főbíró és Riemer Frigyes jegyző. A kötet pedig egy olyan jogszabály-tervezet körül kialakult vitát dokumentál, mely az erdélyi, leginkább a szász úrbéri viszonyok rendezését volt hivatva megoldani.
Királyföld (Fundus Regius, vagy Szászok földje) néven azt a területet említik, mely a Nagy-Küküllő és az Olt között fekszik. A „királyföld” elnevezés a II. Andrástól kapott privilégiumokra utal, melyeket az 1224-es Andreanum biztosított a szászok számára. Ezeket a privilégiumokat a későbbiekben számos uralkodó megerősítette, így adva sajátos, partikuláris jogot az erdélyi szászoknak és sajátos helyzetet Királyföldnek. Az úrbéri viszonyokat rendező 1848. évi törvény, majd az ezt követő 1854. évi június 21-én kelt nyílt parancs (mely Erdély vonatkozásában intézkedett az úrbéri viszonyokról) is jellegzetesen szász sajátosságokkal érvényesült.
A Kolozsvári Ügyvédegylet 1870. december 3-án tartott rendes közgyűlésén terjesztette elő azt a törvényjavaslatot, melyet kiegészítésül szántak Horvát Boldizsár igazságügy-miniszter ugyanez év április 10-én beterjesztett törvényjavaslataihoz. Ebben az indítványukban a Királyföld vonatkozásában is eltörölnék az 1848 előtti hűbéri viszonyokat, valamint az 1848-ig fennállott „úrbéri kapcsolatok minden maradványai” is megszűnnének. Az 1854. június 21-én kelt királyi pátens – valamint az ennek alapján kiadott miniszteri rendeletek – nem terjednének ki a Királyföld lakóira.
A szász hét bírák és Brassó városa által – a korábban földesúri hatalom alatt álló községekben kialakított allodiális erdőket, földeket, kaszálókat a községeknek vissza kell adni. A javaslat 5. § így szólt: „A bel- és igazságügyministerium megbizatnak avval, hogy a revindikált havasok, azoknak a kir. kincstár által megtérített időközbeni hasznuk, valamint az úrbéri kapcsolat tartama alatt Brassó városa és a VII. bírák által elvett haszonvételek elszámolásai és megosztása iránt, a felek kihallgatásával és minden ide vonatkozó adatoknak beható megvizsgálása után, közigazgatási utón intézkedjenek”.
Az ismertetett kötet a brassói közösség álláspontját közvetíti az olvasóközönség felé és bírálja pontról pontra a kolozsvári ügyvédegylet módosító javaslatát.
A téma létjogosultságát és bonyolultságát jelzi, hogy a végül 1871-ben megszületett jogszabály (1871. évi LIII. törvénycikk az 1848. évi törvények által megszüntetett urbéri kapcsolatból fenmaradt jog- és birtokviszonyok rendezéséről) 82. §. a következőképpen rendelkezik: „A Talmács-Szelistye s Törcsvár, valamint az azokhoz tartozó községek területeire nézve, a közös birtokok rendezéséről külön törvényjavaslatot fog az igazságügyminister előterjeszteni.” A korabeli sajtóból kiderül, hogy a várt törvényjavaslat még 1893-ban sem született meg (pld.: Kataszteri Közlöny 1893. 6. szám. 7. oldal)
HE
