Nemes-podhragyi Podhradczky József (Udvard, 1795. január 18. – Buda, 1870. augusztus 14.) udvari kamarai számvevőtiszt, történész, az MTA rendes tagja.
Nyitrán, Nagyszombatban és Budán végezett gimnáziumi tanulmányokat követően az esztergomi főegyházmegye növendékpapja lett, teológiai tanulmányait Nagyszombatban folytatta. Ezzel párhuzamosan 1813-ban belépett a bencés rendbe, de mindössze egy évet töltött el ott, 1814-től újra világi életet folytatott.
1816-ban a magyar királyi udvari kamaránál kezdett dolgozni. 1819-1832 között a kamara városi osztályán szolgált. Munkája során alkalma nyílt megismerkedni a szabad királyi városok történelmével, illetve az ide tartozó okleveleket összegyűjteni. Széles körű történetírói munkásság köthető a nevéhez, amit historiográfiai szempontból a konzervatív aulikus irányzathoz sorolnak. Többek között foglalkozott Szlavónia történetével (Szlavóniáról, mint Magyarországnak alkotmányos részéről. Buda, 1837), Pázmány Péter pályafutásával (Pázmány Péter esztergomi érsek élete. Buda, 1836), vagy az Árpád-kor bizonyos kérdéseivel (Béla király névtelen jegyzőjének ideje, kora és hitelessége. Buda, 1861). A Magyar Tudományos Akadémia 1834-ben levelező tagjává, 1858-ban rendes taggá választotta. 1870. augusztus 14-én hunyt el Budán.
A Magyar ország karainak, s rendeinek szavazati joga a köz gyűléseken című munka 1847-ben jelent meg Budán, a Gyurián József és Bagó Márton vezette nyomda kiadásában. A közel 180 oldalas, 14 fejezetből álló kötet a karok és rendek, azaz a Magyarországon 1848-ig létező négy országos rend – az egyházi főurak (Domini praelati), a főnemesség (Domini barones et magnates), a köznemesség és a szabad királyi városok rendje – történetét, működését és felépítését mutatja be. Podhradczky számos forrást használ és idéz is – többek között római auctorokat, középkori magyar krónikásokat és bizánci szerzőket –, általában – saját korának klasszikus műveltségét tekintve nem meglepő módon – latinul. Például rögtön az első fejezetben Plinius Maior és Arrianus soraival támasztja alá arra vonatkozó állítását, hogy már a szittya népek is „Megye Gyűléseket” tartottak. Külön-külön fejezet foglalkozik az általános történeti háttérrel, az egyes rendekkel, továbbá az egyes rendeket érintő változásokkal a rendi országgyűlések tekintetében (például a szavazati jog változása) és a rendi országgyűlések „rendes folyásával”, azaz működésével.
ZBG
