Hunfalvy János (Nagyszalók, 1820. június 9. – Budapest, 1888. december 6.) egyetemi tanár, az MTA tagja, a magyar tudományos földrajz megalapítója. Tanulmányait Késmárkon, Miskolcon és Eperjesen végezte, majd Berlinben és Tübingenben járt egyetemre. 1846-ban a késmárki jogakadémia statisztika- és történelem tanárává nevezik ki. 1848-ban részt vett a szabadságharcban, emiatt később megfosztották állásától és börtönbe zárták. Szabadulása után Pestre költözött. 1855-től Greguss Ágosttal szerkesztette a Család Könyve című folyóiratot. 1861-től földrajz, statisztika és történelem tanár a budai politechnikumban. 1870-ben kinevezték a pesti tudományegyetem új, földrajzi tanszékére. A Magyar Földrajzi Társaság egyik alapító tagja (1872) valamint haláláig elnöke volt. Több nemzetközi kongresszuson képviselte a magyar földrajztudományt. Kijelenthető, hogy a mai értelemben vett földrajz első tudományos művelője volt hazánkban. Munkásságát joggal tartja számon a történettudomány, a statisztika valamint a néprajztudomány is.
E tárgykörökben írt művei közül kiemelendő jelentőségű az Európa államai rövid statisztikája című munkája. Az összehasonlító módszer alkalmazásával íródott, elsősorban német forrásokra támaszkodó műve az állami költségvetések összevetésével igyekezett érzékeltetni a gazdasági-társadalmi folyamatok sajátosságait. Hunfalvy tisztában volt azzal, hogy a nagy politikai és gazdasági döntések meghozatalához mennyire fontosak lehetnek ezek a statisztikai adatok. tanulmányában öt nagy fejezetre bontva tárgyalja Európa államainak statisztikai mutatóit. Németország, Franciaország, Nagy Britannia és Írország,valamint Olaszország mellett az ötödik fejezet „A többi európai államok” cím alatt a felsorolásból kimaradt országok statisztikai mutatóit is feldolgozta. Minden fejezet, egyfajta bevezetőként, a területi és a népességi adatokkal kezdődik, megvilágítva az adott ország történelmi hátterét is. A legkülönfélébb adatokat feldolgozva igyekszik feltárni a különböző témák hátterét, az elvándorlástól a „népszaporodásig” számos aspektusban tárgyalva azokat, a rendelkezésére álló számok alapján. Ezt követik a gazdasági, az ipari, a kereskedelmi és hitelügyi, a pénz- és hadügyi, végül pedig az oktatásügyi mutatók. A kötet lapjait böngészve olyan érdekes adatokra bukkanhatunk, mint hogy a magyar állam a forgalomnak átadott vasutak hosszának tekintetében 1867-ben megelőzte a skandináv államokat és Hollandiát, vagy, hogy a telegráfvonalak hosszában megelőzte Svájcot is.
BZS
